Letették az első építőkockákat

Székelyhídon adták át az ország első, LEGO-módszertan gyakorlására berendezett tantermét

Bemutató órák után ünnepélyes keretek között adták át Székelyhíd és az ország első LEGO-módszertan gyakorlására berendezett tantermét november végén a Petőfi Sándor Elméleti Líceum városközponti elemi iskolájában.

A nap bemutató órákkal kezdődött a különböző korosztályokba tartozó diákok számára, ahol a legóelemek segítségével tartottak nekik biológia- és természetismeret-, magyar irodalom, angolnyelv és matematikaórákat is. A különleges tanórákat a magyarországi Edelényből érkezett tanerők vezették a diákok helyi pedagógusainak közreműködésével. De miért pont Edelény?

Az edelényi Szent Miklós Görög­katolikus Általános Iskola, Művészeti Iskola és Óvoda együttesen jóbaráti kapcsolatot ápol városunk középiskolájával. A többéves barátság gyümölcse lett az is, hogy az Edelényben már évek óta sikeresen alkalmazott LEGO-módszertan most városunkban is elvetette kockáját. „Nem hiszek a véletlenekben, csak abban, hogy a világban a jó emberek mindig közös találkozási pontok felé haladnak” – foglalta össze a történteket Székelyhíd polgármestere, Béres Csaba. Mint mesélte, pár éve ez a pont előbb Székelyhíd, a városi képviselettel való megismerkedés helyszíne, később pedig Edelény volt, ahol mint a város képviselője külöböző innovációkkal találkozott, köztük a LEGO-módszerrel, amelyet hazatérve egyből lelkesen újságolt a helyi tanerőknek, és már akkor eldöntötte, ezt megszerzi településünknek. Városvezetőként nem volt nehéz dolga ebben. Idősebb Barta Imre, a líceum akkori aligazgatója messzemenőkig támogatta morálisan az ügyet, Antal Noémi, az önkormányzat pályázatírója megtalálta a megfelelő pályázati alapot a fejlesztésre majd végeredményét tekintve nyertes projektet írt a nemes célhoz, miután Kozma Sándor aligazgató vállalta az eszközbeszerzések rögös útját, amit a buktatók ellenére sikerre vitt az iskola érdekében. Ami pedig az edelényi iskolaközpont együttműködését illeti, Barta József igazgató alázatos szerénységgel csak ennyit mondott köszöntőbeszédében: „Mi csak továbbadtuk, amit mi is kaptunk, és jó volt látni, hogy erre vevő a helyi közösség.” Majd ajándékképpen Szent Miklós-ikont adott át a város és az iskola vezetőjének, hogy szeretetet és békességet hozzon az érmelléki közösségre.

A reggel elkezdődött bemutató órákon a gyerekek végig legókkal dolgoztak, vagy vetítéssel vagy táblagéphasználattal egybekötve azt, a pedagógusok irányítása mellett. Az egyik osztály távolságokat, magasságokat osztott és szorzott miközben egy legóból épült jármű mozgását programozták táblagépről. Egy korban fiatalabb osztály legóelemekből épített jelentekről próbált angol nyelvű mondatokat vagy kérdéseket formálni, miközben egy másik teremben épp a János vitézt dramatizálták a gyerekek szintén legók segítségével. A gyerekek minden órán kérdeztek, véleményt alkottak, számoltak, dátumokat tudatosítottak, saját elképzeléseiket próbálgatták megvalósítani a kialakult problémahelyzetekben. Mindezt anélkül, hogy elveszett volna a játék élménye vagy a sikerélmény.

Ide kapcsolható, hogy Kopasz Anikó, a LEGO-felszereléseket forgalmazó H-Didakt Kft. ügyvezető igazgatója gyors, interaktív kísérlettel vezette rá a megjelenteket, miben más a LEGO-módszertan, mint más oktatási módszerek. Mindenki kapott egy kicsi csomag legót, öt-hat építőelemmel és azzal a feladattal, hogy rakjon ki egy kiskacsát. Amennyi résztvevő volt, annyiféle kacsa született, és ahogyan azt az cégigazgató következtetésként rámutatott, a LEGO-módszertan lényege, hogy végtelen jó megoldás van, nincsenek rossz válaszok, csak más-más megoldási próbálkozások.

Ezekre a próbálkozásokra ad lehetőséget az a LEGO-tanterem, amelynek felszerelése közel kilencezer euróba került, és amelyet nulladik osztálytól második osztályig használhatnak a gyerekek az okostáblával, a legószettekkel és az azokhoz járó feladatlapokkal, így téve lehetővé, hogy a modern technikába születő gyerekeket olymódon tanítsák, ami szembemegy az egyszerű frontális információátadással, hisz a gyerekek virtuálisan kapják meg a feladatot, majd kétkezűleg pakolgatva oldják meg azt, így kötve össze hatékony módon a két világot.