Eredményesen szerepeltek a székelyhídi diákok az Adj, király, katonát! verseny kolozsvári országos döntőjében. Az

 

Adj, király, katonát! csoportos vetélkedő országos döntőjében március 19-én Kolozsváron folytatták a versenyzést a székelyhídi elődöntő győztesei, Gábor Edina (V. C. osztály), Kulcsár Alex (VIII. C.) és Murgui Orsolya (VII. B.), a Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjai. Az országos döntő 68 versenyzője a Partiumból, valamint Közép- Erdélyből érkezett, és az elődöntőre kapott mesegyűjteményből kellett még jobban felkészülniük. A versenynek a helyi János Zsigmond Unitárius Kollégium adott otthont.

 

A szervezők, az Országos Dávid Ferenc Egylet és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagjai kellemesen vegyítették az írásos feladatokat és a játékos erőpróbákat, a hangulatteremtő közös játékokról, együttkiabálásokról sem feledkezve meg.

A verseny megálmodója és főszervezője (a „főguru”), Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész mindössze pár mondatos bevezetőjében elmondta, hogy a verseny fő célja a családi életre való felkészítés, a testvéri összetartozásra, a nyitottságra való nevelés. Innentől kezdve a gyerekeké volt a főszerep, a két ,,guru” – Rácz Norbert unitárius lelkész és Molnár Imola teológus hallgató – vezetésével kezdetét vette az egész napot kitöltő verseny.

 

 

A vetélkedőn a szervezők célkitűzéséhez híven nemcsak a tudás számított, hanem legalább annyira a talpraesettség, az összetartás, az együttműködés a csapattagokkal. A csapatokat épp ezért családoknak hívták (így minden versenyző külön családba került a kolozsvári döntőn). A játék nem babra ment, hanem ,,almára”, ezek jelentették ugyanis a pontokat. A begyűjtött almákat egész nap magukkal hordták a családok, mert egy vicces kedvű szervező (ő jelenítette meg a gombaszedőt az egyik meséből) állandóan lopkodta az almákat, sőt azzal borzolta a családtagok idegeit, hogy úgy tett, mintha az almába harapna. A fél alma is ért pontot, de persze csak felet. Biztatták is a ,,guruk” a versenyzőket, hogy nyugodtan megehetnek egy-egy almát. Mellesleg a gyümölcsöket egy ‘Mérgezett’ felirattal ellátott dobozból vettek elő.

 

 

A családi próbatételek nagyon életszerűek vagy akár meseszerűek voltak, mert mindegyiket egy meseszereplőnek beöltözött szervező találta ki és magyarázta el a gyerekeknek. Egy pár az életre nevelő helyzetekből: cipőfűzőkígyót készítettek a teremben lévők cipőfűzőit kölcsönkérve (ha elég bátrak voltak, kérhettek a tanároktól és a zsűritől is), ragaszthattak pufifát a köpöd, nyalod, ragasztod módszer segítségével (bárki kipróbálhatja), átbújhattak macskákat megszégyenítő ügyességgel a háromdimenziós madzagpókhálón, amelyet egy boszorkány készített öt szervező karján, lábán átvezetve. Könyörögni is lehetett a gyanúsan székelyes beszédű boszorkánynak az előre kihúzott mesék alapján. A további talpraesettségi, találékonysági próbák közül megemlítjük a kézzel, pillangótánc hármasban egy padlóra ragasztott egyszemélyes papírvirágon, címerkészítés földön, széken, levegőben (mivel csak 10 asztal jutott a 22 csapatnak). Közben körforgásszerűen egyéni feladatlapot is megoldottak a versenyzők.

 

 

Mindezek után, mint a „való” világban, jött a legizgalmasabb próba, a párbaj. Minden család maga elé tette minden eddig szerzett almáját. Bizonyos számú almát lehetett kockáztatni, elveszteni vagy megduplázni. A párbajra jelentkező család megnevezte a kihívott családot, megegyeztek az almák számát illetően, majd a kezdeményező család feltehetett egy kérdést a meséből a megtámadott családnak. Ha az tudta a választ, az almák hozzá vándoroltak, ha nem tudta, ő adott ugyanannyi almát a kihívójának. Így utolsókból is lehettek elsők. De hogy mégse a szerencse döntsön, villámkérdések következtek a mesék alapján, majd, hogy senki se mondhassa otthon, hogy nem is fáradt el, jól megfuttatták a családokat. A hatalmas iskola a pincétől a felső emeletig egy tájfutás színterévé vált. Szédületes rohangálás után (mert persze az egész időre ment) eredményhirdetés következett.

 

 

A székelyhídiak az egész verseny idején jól teljesítettek, zöld almáik már alig fértek az asztalon. A lopós gombaszedő állandóan környékezte őket, de ők, ha kellett, az almákra hasaltak. Egyéniben Murgui Orsolya érte el az első helyezést, hibátlanul válaszolva minden kérdésre (egyedül neki sikerült ez a 68 versenyző közül). Így az utána következő öt legjobbal együtt ő is részt vehet júliusban a Tusványoson szervezett Mindent elDöntőn, vagyis az utolsó döntőn. Csapatban Kulcsár Alex családjával második, Murgui Orsolya harmadik helyezést ért el. Nem maradt le sok almával Gábor Anett családja sem. Gratulálunk nekik és köszönetet mondunk a szervezőknek is, akik a fergeteges tempójú versenyen igazi családi hangulatot tudtak teremteni kedves odafigyelésükkel, humorukkal, illetve azzal is, hogy elhozták a saját gyerekeiket is, mert hát ők lesznek a katonák.

 

 

Jagos Helén