Horvátországba, a felejthetetlen élményt nyújtó Dalmáciába látogattak a hegyközszentmiklósi Toldy Általános Iskola azon diákjai, akik a SzékelyKapu – ZöldKapu pályázaton aratott győzelmükkel érdemelték ki a nagy utazást.

A pályázaton nyertes Hegyközi Csillagok csapatának tagjai izgatottan várták az indulás napját. „Vajon milyen lesz?” – kérdezgették a gyerekek. De nemcsak a gyerekek, mi, felnőttek is tele voltunk várakozással. Pontos időben érkezett az autóbusz, melyen rajtunk kívül még élesdi, borsi és szatmárnémeti gyerekek utaztak. Nagyon hamar barátságok szövődtek, és így jobban, tartalmasabban telt az idő. A gyorsforgalmi utaknak köszönhetően másnap reggel megérkeztünk BaskoPoljéra, ahol már várt bennünket a betlehemezős verseny és mindenki „Józsi bácsija”, a tengerparti jutalomtáborok szervezője, dr. Varga-Berta József. Józsi bácsi megmutatta a fenyőfákkal övezett kavicsos tengerpartot, ahol mindenki kipihente a hosszú út fáradalmait, megcsodálhatta az Adriai-tengert, megmártózhattunk benne. A vörös fenyők árnyékában leterítettük a plédjeinket, hallgattuk a kabócák énekét. Este az autóbusz elvitt a Bast nevű helyre, ahol a szállásunk volt. Itt Imre bácsi finom estebédje várt bennünket.

A kirándulás minden napján más-más helyre utaztunk a buszokkal. Makarskáról Brac szigetére vittek bennünket komppal és Sumartin halászfaluban nagyon jól éreztük magunkat. Itt is fürödhettünk a tengerben, a nagyon csendes partszakaszokon, az időjárás is nekünk kedvezett, nem volt nagy hőség.

A következő napon a Cetina folyó torkolatánál fekvő varázslatos Omisba utaztunk. Fürödhettünk a homokos strandon, illetve sétálhattunk a város a hangulatos, régi épületei között, nézelődtünk a bazárokban, templomot látogattunk. A merészebbek felmentek Józsi bácsival a város fölé magasodó várba. Délután csoportunk a Cetina folyón motorcsónakázott, rácsodálkoztunk a természet szépségeire. Ezután átutaztunk Splitbe, ahol a tengerparti sétányon elérkeztünk az óvárosba, Diocletianus római császár 293 és 305 között épült palotájába. Itt összekapcsolódik a múlt a jelennel, meséltek a kövek és a kapuk, a falak mögött élet van, belakták az impozáns épületet az ott élő emberek.

Vasárnap átutaztunk Bosznia-Hercegovinába. Međugorjéba látogattunk, a ’80-as évekbeli Szűz Mária-jelenések helyszínére. Igaz, magyar nyelven nem tartottak misét, de éreztük a közös ima erejét, sokféle nép fohászkodott együtt. Ez mindegyikünk számára felejthetetlen élmény marad. Innen Mostarba mentünk. Átkeltünk a Neretva folyó két partját összekötő Öreg-hídon, mely nekünk, magyaroknak is fontos. 1903-ban Csontváry Kosztka Tivadar lefestette, és 2005 óta az UNESCO-világörökség részét képezi. Az 1556-tól kilenc éven át építtett, Mimar Hajrudin híres török építész által tervezett hidat a ’90-es években, a délszláv háborúban felrobbantották. Újjáépítéséhez a magyar békefenntartók is hozzájárultak. Mostarban sok-sok bazárt láttunk, dzsámikat (más néven nagymecseteket, az iszlám istentiszteleti helyeit) és a minareteket (az előbbiek tornyait) és elfátyolozott nőket. Mintha más világban jártunk volna.

Hétfőn Makarskára utaztunk, nézelődtünk a városban, megkerestük a Szent Márk-székesegyházat, a bástyát, a Szent Péter-szobrot, a kikötőt és a vízi világot, majd a tengerparton hűsöltünk, a tengerben úszkáltunk. Kedden BaskaVodán lesétáltunk a tengerpartra: úszás, séta, beszélgetés, sütkérezés a napfényben, napozás.

Estéről-estére Imre bácsi vacsorával várt bennünket és Józsi bácsi beszédei voltak útmutatóul számunkra.

Maradandó élményekkel gazdagodtunk, visszavágyunk erre a csodás helyre. Köszönjük a lehetőséget, és külön köszönet Józsi bácsinak, hogy eljuthattunk a csodás Horvátországba.


Írta: Béres Angéla