… mondogattuk egymásnak a füstölgő üst mellett, azon a szép péntek délután. Mindnyájunknak születésnapja volt, ugyanis március 25-én ünnepeltük a Szédita (Székelyhídi Diáktanács) ötödik születésnapját. Hogyan is zajlott ez a pénteki nap: elmentünk a boltba hűsítőt venni, benéztünk a henteshez egy kis cubákot kérni, lementünk a sulihoz jól megfüstölögni, gitárszó kísérte a szorgalmas kezeket, később ettünk-ittunk, díszoklevelet osztogattunk, körbeültük ismét a tüzet, sokat nevetgéltünk saját „humoristáink” jóvoltából, nótázgattunk, játszogattunk, közben a nap is elrepült hirtelen. Úgy gondolom, kellemes volt a hangulat.

 

 

Így tehát egy újabb évet öregedtünk, s újabb tizenkettedikes embereink hagynak el minket. De hát így van ez, megnőnek, és itt hagyják a „családi fészket”. Szomorkodni viszont nincs okunk, ugyanis kellemes kis estével búcsúzhattunk, s reméljük, hogyha másért nem is, de legalább ezért az estéért megérte nekik a Széditában ténferegni.

 

 

Major Zsuzsa