Tartalmas előadásokat hallhattak az érdeklődők a II. Érmelléki és Bihar Megyei Gazdanapon június 17-én, szombaton. Egyidejűleg a helyi és környékbeli termelők a városközpontban a számukra felállított házikókban és sátorban lévő standjaikon kínálták portékáikat. A hivatalos megnyitót követően a városi múzeum dísztermében vette kezdetét a szervezők és partnerek képviselői által az önkormányzatok polgármesterei, valamint kis- és nagyvállalkozók számára tartott konferencia. A résztvevőket Sárközi Zoltán, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) nagyváradi regionális irodájának vezetője, Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke és Béres Csaba polgármester köszöntötte.

A háromnapos rendezvénysorozat nyitónapján a városi múzeum adott otthont annak a képzőművészeti kiállításnak, amelyen Kerekes Terézia könyvtárvezető méltatta az alkotókat. Kustán Erzsébet jutából készített faldíszei változatos formavilágukkal szemet gyönyörködtetők.

Zsebtelefonjaikon matatva már napokkal korábban, szorongva kutakodtak a szervezők a várható időjárás felől a IV. Székelyhídi Városnapok megkezdése előtt. A péntek délutáni megnyitót a hagyományoknak megfelelően ezúttal is a városközponti turulmadaras parkban tartották meg némi égi „segédlettel”, hisz a zivatart hozó égi bárányfelhőket más irányba terelték a magasságos béresei.

A hirtelen jött meleg elől az évszázados fák lombjai alatt kerestek menedéket a várakozók. Szellők játszadoztak a lombok sűrűjében, eközben fent a magasban már készülődtek az újabb locsolkodáshoz a záporeső sötét, marcona katonái.
Hangszórók pörgették a hangulatot, a városközponti parkban készülődtek a III. Székelyhídi Városnapok ünnepélyes megnyitójára. Színes, könnyed táncos ruhákban pörgött a helyi Tini Dance Center fürge lábú csapata (felső képünkön), Oláh Katalin együtt mozgott, libbent tanítványaival. A rövidke show végeztével nem maradt el a jól kiérdemelt taps sem, a hosszú felkészülés zsoldja. A turulmadaras emlékmű talapzatánál Béres Csaba polgármester köszöntötte a megjelenteket.

A II. Székelyhídi Városnapok programjában idén először kapott helyet a most kilencedik alkalommal megrendezett TDC Táncfesztivál. Az ötlet, hogy egybeolvadjon a két rendezvény nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen a több száz táncos szüleik, rokonaik kíséretében hosszú, színes tömött sorokban felvonulás keretében érkeztek a városközpontból a stadionba, s ott mintegy három órán át szórakoztatták népes közönségüket. A tündéri gyermekek mókás táncain át, a nagyobb csoportok csábító szambáin keresztül, a TDC profi koreográfiái a zene és a tánc palettájának szinte minden színét felvonultatták.

Amit a pénteki időjárás elrontott, az szombaton sokat javult, vasárnapra pedig már már kifogástalan volt. Talán ennek is köszönhető, hogy szokatlanul sokan kilátogattak a délelőtti, dél körüli városnapi eseményekre. Már lassan hozzá szokhatunk, hogy ez a nap a gyerekekről, családokról szól, volt itt sportbemutató, főzőverseny, kártyaverseny, gyerekfoci.

A szabadtűzi főzőversenyre nem kevesebb mint nyolc csapat nevezett be, nem volt kategóriánkénti megkülönböztetés. Ezért is fordulhatott elő, hogy az első helyen a nagykágyai Horvátok csapata végzett kakaspörkölttel, a másodikon a diószegi Hangya csapat bográcsossal és sült malaccal, a harmadikon pedig a létavértesi Juhi csapat malacfüles zúzapörkölttel.

– Nem csak a húszéveseké a világ, ahogy a nóta is szól. Hogy érzi magát, amikor a színpadon van? Megfiatalodik egy kicsit?
– Fiatal is vagyok! Álljon meg a menet! Azt hiszem, hogy a kezdet kezdetén nem is tudtam, hogy micsoda hatalmas érték nekem a Nemcsak a húszéveseké a világ. Én azt hittem, hogy a Piroska, Pókháló, Ügyetlen csók, meg ezek majd megoldják az én életemet, de most már kiderül, hogy ahogy múlik az idő egyre jobban és jobban a Nemcsak a húszéveseké a világ. Annyira velem van, és annyira rám ragasztották ezt az egészet, hogy nem tudok és nem is szándékozom természetesen. Olyannyira nem, hogy nincs olyan előadás, hogy én ezt ne énekeljem. Hogy felszabadulok-e vagy megfiatalodom-e? Szerintem igen, mert ez egy olyan szöveg, amit ha nem úgy adok elő, akkor az ég adta világon semmi értelme nincs. Márpedig azért vagyok itt például Székelyhídon is, hogy legyen értelme és legyen sikere annak, amit én csinálni fogok.

Az idei városnapok kaszkadőrje Angyal Zoltán volt, aki lélegzetelállító mutatványokkal kápráztatta el közönségét. A bemutatót követően készítettünk interjút a világbajnokkal.

– Az életedben mikor jött el az a pillanat, amikor megfertőződtél ezzel a sportággal?
– Olyan 2000 környékén láttam pár ilyen stundos videót, akkor még street fighternek hívták ezt a fajta motorozást , akkor inkább az utcán motoroztak így leginkább Amerikában. Igazából ezeket a videókat nézegettem, s aztán így jött. A motor szeretete az már előtte is megvolt, ez csak arra épült rá.