Az idei városnapok kaszkadőrje Angyal Zoltán volt, aki lélegzetelállító mutatványokkal kápráztatta el közönségét. A bemutatót követően készítettünk interjút a világbajnokkal.

– Az életedben mikor jött el az a pillanat, amikor megfertőződtél ezzel a sportággal?
– Olyan 2000 környékén láttam pár ilyen stundos videót, akkor még street fighternek hívták ezt a fajta motorozást , akkor inkább az utcán motoroztak így leginkább Amerikában. Igazából ezeket a videókat nézegettem, s aztán így jött. A motor szeretete az már előtte is megvolt, ez csak arra épült rá.

– Mit szólnak az ember szülei, mikor egy ilyen döntést meghoz a gyermekük?
– Először természetesen nagyon nem örültek. Aztán, ahogy telt múlt az idő, megszokták, aztán látták, hogy jönnek a sikerek, bemutatók, versenyek és utána már ők is azt mondták, hogy jó akkor csináljam, csak persze óvatosan és odafigyelve.

– Hogyan állsz neki, amikor megpróbálsz kikísérletezni egy új gyakorlatot?
– Igazából ez úgy működik, hogy nagyon sok mindent fejben találunk ki, a mozdulatsortól kezdve mindent és akkor utána próbáljuk motoron. Mikor valamilyen szinten már működik egy fajtája, akkor mindig próbálunk fejleszteni, majd továbbfejleszteni rajta, és így alakul ki egy új gyakorlat alapjában véve.

– Hogyan sikerül kijutni a versenyekre? Önéletrajzodból tudjuk, hogy már Amerikát is meghódítottad.
– Volt egy időszak, amikor nagyon a versenyzésre feküdtem rá. Akkor úgy próbáltam intézni, hogy inkább arra koncentráltam. Akkor a bemutatók nagyon a háttérbe szorultak, s a versenyzésre koncentráltunk csak.

– Elengedhetetlen, hogy az eddigi sérüléseidről kérdezzelek.
– Egy-két olyan komolyabb volt, ami igazából, nem ilyen életveszélyes sérülések. Törésem hála Istennek nem, de azért komolyabb zúzódásaim már voltak, a kisebb esések pedig mindennaposak. Én úgy gondolom, hogy először esni kell megtanulni. Ha megtanul az ember esni, akkor utána, ha szerencséje van, akkor ki tudja küszöbölni a nagyobbakat.

– Van-e egy korhatár ameddig lehet űzni ezt a sportot?
– Biztos, hogy van. Remélem, hogy azért még az később lesz, hogy abba kell hagynom.

– Hogy érezted magad a székelyhídi bemutatón?
– Nagyon jól éreztem magam. Nagyon jó közönség volt és remélem, hogy találkozunk még a jövőben.


Írta: Fekete Katalin