Az önkifejezés kényszere, a térben való megmutatkozás vágya késztette, készteti évente a székelyhídi alkotókat, hogy közönség elé álljanak. A magamutogatás és a megmutatkozás között a tehetség vízválasztó, és ez utóbbi jellemzi leginkább a nyolc alkotó munkáit. Vannak közöttük útkeresők, kísérletezők éppúgy, mint kiforrt technikai érzékkel vértezett lélekecsettel formázók. A városi múzeum aulájában felvonultatott alkotásokat, illetve az azokat életre hívó művészeket Kerekes Terézia könyvtárvezető mutatta be, méltatta.

Angyal Olívia keze nyomán egy mesevilág tárul elénk. Védjegye a rendkívül fantáziadús, finom vonalakkal átszőtt grafika. Fotografikáit pókszerűen behálózzák érzékenységet hordozó vonalkavalkádjai.
Árus Tünde rajztanárnő „szakmabéli”. Két kiállított grafikája, lágy vonalvezetésű ceruzarajzok. Gondolatisága messze túllép a képi kötöttségeken.

Kettős könyvbemutatót tartottak a városi múzeum aulájában a III. Székelyhídi Városnapok nyitónapján. Elsőként Gyurkó István és dr. Wilhelm Sándor A paduc című könyvét ismerhette meg a néhány tucatnyi jelenlévő. Béres Csaba polgármester a halbiológus szakma gyöngyszemének nevezte dr. Wilhelm Sándor tizenhatodik könyvét, amely régióbeli vonatkozása okán az érmelléki embert büszkeséggel töltheti el. Az elöljáró egyben üzent a szüntelen zsörtölődőknek, akik szerint nincs kulturális élet a városban, mégis a hasonló rendezvényekre nem jönnek el. A városban huszonkét civil szervezet működik, több alkotóval, íróval és költővel is büszkélkedhetünk. A lakosság számarányát tekintve elmondhatjuk, hogy pezsgő kulturális élet van Székelyhídon – fejtette ki a városvezető.