Második alkalommal is megszervezte a sajbóvasárnapot nagyböjt első vasárnapján a tavalyi év sikere után a Szentjobbi Ifjúsági Szervezet és a RMDSZ helyi szervezete. Az érdekes szokás több évszázaddal ezelőtt a svábok betelepülésével terjedt el a térségben.

A hagyomány és az elnevezés a német ’Scheibe’, vagyis korong szóból származik, és a szatmári svábok honosították meg a történelmi Magyarország északi területein.

A sajbózás lényege abból áll, hogy nagyböjt első vasárnapján a községbeli fiatalok az esti harangszó elhangzása után a településhez tartozó legelőn tüzet gyújtottak. A tűzbe bükkfakarikákból készült korongokat tartottak és mikor azok már eléggé ízottak, a legelő egy távolabbi részére hajították, hogy azok tűzcsóvát húzzanak az esti égbolton. Az első sajbót mindig Szűz Mária és Szent József tiszteletére hajították el, miközben azt kiabálták: „Sajbó, sajbó, kié legyen a sajbó?”

Milyen szokások kötődnek a karácsony idõszakához a Föld különböző pontjain? A karácsonyi ünnepek évszázadokig a Húsvét árnyékában álltak. Csak a XIX. századra vált Európa-szerte a karácsony az első számú keresztény ünneppé. A Karácsony szó eredete a magyar nyelvben. ’Karácsony’ szavunk a ’kerecsensólyom’ szavunkból eredhet, annál is inkább mert a Székelyföldön szokás volt, hogy Karácsony napján kerecsensólymokat engedtek szabadon. A kerecsensólyom nálunk magyaroknál ősidők óta szent madár (turul), a fényhozó madarunk, amely a szentlélek jelölője is.

Az adventi időszak a karácsonyt megelőző negyedik vasárnappal, azaz Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét. (Az ’adventus’ latin eredetűszó, jelentése eljövetel, megérkezés.) Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei az ősi korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal és fagyönggyel ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét.
Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör (varázskör) megvéd a gonosztól.