
Az adventi időszak a karácsonyt megelőző negyedik vasárnappal, azaz Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét. (Az ’adventus’ latin eredetűszó, jelentése eljövetel, megérkezés.) Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei az ősi korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal és fagyönggyel ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét.
Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör (varázskör) megvéd a gonosztól.
Koszorút fontak ezért régen szalmából, fűzfavesszűből vagy zöld fenyõágakból. Azt tartották, hogy az ilyen „szent” koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat.
Az adventi koszorú az örökkévalóságot, színei a termést, az életet és a fényt jelképezi. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették a XX. század elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá.
A koszorú 1860 karácsonyán vált az áhítatos várakozás részévé, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a karácsonyig még hátra lévő idő múlását. Ezen a kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt. Minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret és minden vasárnap egy pirosat. A gyertyák meggyújtása után adventi dalokat énekeltek és bibliai idézeteket olvastak fel.
Az ünnepkörhöz a magyar hagyományokban számos hiedelem, babona és népszokás tartozik, a közismert betlehemezés mellett ez utóbbiak közül talán a legelterjedtebb a lucázás és a regölés.
Luca napi (december 13.) szokás volt a gombóc- vagy derelyefõzés. lányok kilenc cédulára egy-egy fiúnevet írtak, s ezeket a gombócok belsejébe tették. Amelyik gombóc elõször jött fel a fõzés során a víz tetejére, azt kivették és a szerelmi jóslatok hiedelme szerint a benne lévõ cédula elárulta a jövendõbeli párjuk nevét. A regölés a téli napforduló õsi szokása, férfiak jártak házról-házra, általában karácsony másnapján, és bõség-, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat.
Mészáros Klaudia
Vélemény, hozzászólás?