Minden résztvevő számára az év ünnepe lett a IV. Adventi Érmelléki Fonó
Mézeskalácsillat, mosolygó arcok, a felfedezés
örömétől csillogó gyermekszemek, csilingelő hangok, türelemmel hozzáértéssel
irányító felnőtt tekintetek… Nem, ez még nem Karácsony, hanem az Érmelléki
Fonó, mely már négy éve szorosan hozzátartozik az advent időszakához. A székelyhídi
múzeumba érkezőt varázslatos hangulat fogadta december 7-én, amit leírni
hasztalan próbálkozás lenne, hisz a varázslat akkor történik meg, ha részese
vagy.
Múltidéző mesterségek
A gondos kezek által berendezett, ünneplőbe
öltöztetett Szent László-aulába lépőt Dormány Lajos makettjei fogadták, egy
tornácos parasztházzal, csűrrel, szekérrel, működő kerekes kúttal berendezett
tanya látványa idézte a nem is nagyon távoli múltat. Az aprólékos munkával
készített modellekbe belefeledkező nézelődő fülét korongozógép hangja ütötte
meg. László Attila fazekasmester, keramikus körül egész nap nagy csapat gyermek
várt sorára. Irányításával a vizes, pacsmagos apró kezek érintése nyomán a
forgó agyagtömb tányérkává változott. A masina mellett lévő asztalnál a „csak sárból”
gyurmázni lehetett, két lépéssel továbbmenve a „szurkálók” munkálkodtak. Faragó
Emese óvó néni felügyelete alatt a nemezelés technikájával ismerkedtek a
gyermekek. A formára kerekített színes gyapjút mosogatószivacsra helyezve
indulhatott az akció. A nemezelő tűvel addig kellett az anyagot szurkálni, míg
az apró szálak tömörültek, így születtek a pöttyökkel ékeskedő
karácsonyfadíszek.