A farkasordító hideg ellenére nagyon sokan eljöttek, hogy részt vegyenek a hagyományőrző disznótoros hétvégén. Hegyközszentmiklós vize ezen a január 28-ai szombaton is közel 70 fokos volt, miközben a hőmérők higanyszála mínuszokat mutatott.

A helyiek szívesen bekapcsolódnak, mert együtt lehetnek és együtt lenni jó – mondta Árus László Csongor református lelkipásztor, az esemény házigazdája. A távolabbról érkezőket ide hozza a barátság, a kíváncsiság, az ízek szeretete. A disznótor ötletgazdája Oskar Perje Csaba, aki Ausztriában dolgozott évekig, tavaly pedig a torontói Tokaji Wine Boutique séfjeként tevékenykedett. Azt vallja magáról, hogy született szakács, nagyon szereti ezt a szakmát, szeret jókat főzni és szereti, ismeri a környéket, hisz Madarason született.

Egyre inkább elveszni látszanak e hagyomány hangulati elemei

Március elején járunk, lassan búcsút inthetünk a télnek, véget ér a nagy bakancsok és a fűtés időszaka. És még valami másé is: az elmaradhatatlan téli disznótoroké. Ennek apropóján úgy gondoltam, talán érdemes lenne néhány szót szólni erről a családi ünnepnek is beillő kedves hagyományról. Kíváncsi voltam, hogyan zajlottak ezek régen, s mára mivé formálta őket egyre inkább modernizálódó világunk. Elkezdtem hát kérdezősködni szülőknél, idősebb rokonoknál, ismerősöknél s a hallottakat most megpróbálom úgy papírra vetni, hogy írásom a lehető legjobban visszaadja az egykori disznótorok hangulatát.