Gyermekek, szülők, tanítók együtt örvendtek az érkeserűi Számadó Ernő-emléknapon

„Hadd győzzem le a hétfejű sárkányt,
Hadd legyen enyém Hófehérke,
Hadd legyek bátor, győztes, és boldog,
Legyek én a mesék hőse!” (Számadó Ernő: Mesék győzhetetlen hőse)

Mesemondó versenyt szerveztek a januárban megtartott Számadó Ernő-emléknapon az érkeserűi gimnáziumban. Mindenki Ernő bácsiját, vidékünk mesemondóját, a faluban minden gyereknek cukorkát adó, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt mesét mondó kedves öregurát, az érmellékivé váló pesti írót, költőt a helyiek nem felejtették el, pedig több mint harminc éve annak, hogy a mennyei kávéház teraszán mesél.

A verseny szervezője, Faur-Kis Angéla tanítónő büszkén kalauzolt végig a Számadó Ernő-emlékszobán, az iskola emeletén berendezett kiállításokon és a gyerekeknek szervezett kézműves-foglalkozáson, hiszen, mint mondta, az irodalmi élményen túl, fontos szempontja volt a Számadó Ernő-emléknapnak a hagyományőrzés és a kultúra ápolása is. Az esemény csúcsa a mesemondó verseny volt, amit nemzetközivé tett a magyarországi öcsödi iskolások részvétele. Több korosztályban, több mint hatvan kisiskolás mondott mesét, akik közül szinte mindenki díjjal vagy dicsérettel indulhatott haza.

Amikor a gyerekeket kérdeztem arról, hogy szoktak-e a családjukban mesélni vagy mesél-e nekik valaki, elég meglepő módon sokan állították, hogy nem csak a televízióból vagy a világhálóról találkoznak a mesék világával. Sokuknak vannak kedvenc meséik, és amint elmondták, nem jelentett nehézséget számukra a felkészülés, sőt szívesen hallgatták egymás meséit is. A zsűri elnök asszonya, Pető Csilla megyei tanfelügyelő is arról beszélt, hogy nehéz dolguk volt, mert sok jól felkészített gyereket hallgattak meg, színvonalas előadásokat láthattak és kifejezett öröm számára, hogy a térségünkben ennyi jó mesemondó gyerek van. A szülők közül többen sajnálták, hogy csak évente egyszer van ilyen verseny Érkeserűben és büszkék voltak gyermekeik teljesítményére.

szamadomesemondo3

Abban, hogy jövőre ismét itt lesznek, szinte mindenki egyetértett, jó megállni néha, meghallgatni egy mesét, elgondolkozni a mi meséinken és együtt örülni a gyerekekkel!
Számadó Ernő idézett munkájából vett másik, tanulságos idézettel búcsúzom:

„Ó, örök Mesék, szebbik igazság,
Túlmutatsz e szörnyű életen,
Hogy bírjam a napok kínzó terhét,
Ó, Mese, te maradj velem!”

Gulácsi Mária

—
A mesemondó verseny díjazottjai
Előkészítő csoport: I. díj: Borsi Bettina, Szőcs Milán, Tölcsér Dávid (mindhárman Margittáról), II. díj: Szász Alex-Milán (Érsemjén), Tímár Dóra (Margitta), III. díj: Gábor Krisztina (Kiskereki), Gazsi Ágota-Melinda (Érsemjén), IV. díj: Kővári Adrienn (Margitta), Szabó Attila (Csokaly), dicséret: Tölcsér Dávid (Margitta), Szőcs Milán, különdíj: Páll Zsanett (Kiskereki).
III–IV. osztályosok: nagydíj: Krisztik Réka (Margitta), I. díj: Tornuţa Mercedesz (Margitta), II. díj: Karancsi Mátyás Béla (Érolaszi), Sebastian Merca (Székelyhíd), III. díj: Both Alexandra (Érkeserű), Király Sándor (Hegyközszentmiklós), különdíj: Balajti Barbara (Érkeserű), Nagy Délia (Érkeserű), Nyíri Enikő (Érsemjén), dicséret: Botos Stefánia (Érköbölkút), Gábor Áron (Értarcsa), Komsa Fruzsina-Enikő (Érolaszi), Mátyus Bernadett (Székelyhíd), Móricz Letiszia (Kiskereki), Pap Lóránt-Imre (Hegyközszentmiklós).