Január, június, november – csak néhány példa arra, hogy mely hónapokban kerül kiemelten fontos helyre az elsejei dátum a nemzetközi, illetve a magyar kultúrában. Nem volt ez másként a tavasz legbolondosabb és legillatozóbb hónapjaiban, áprilisban és májusban sem. De ismerjük-e vajon ezeknek a napoknak a történeti vagy épp történelmi hátterét, ha már április elsején bolondozunk és május elsején pedig élvezzük a szabad napot?

Bolondok napja

Április hónapja sok tekintetben való bolondságával máris megérne egy kutatást. De mi a helyzet az elsejével? Mitől tréfálkozósabb, ez a nap, mint a többi? Egyes források szerint az ókori római konzulok ekkor nyitották meg hivatalosan az új esztendőt, mások szerint az ókori római szaturnáliaünnepekből rajzolódott ki a bolondok napja. De igazán egyik feltételezés sem meggyőző. Egy másik érdekes forrástörténet szerint az április elsejei tréfálkozás szokása Franciországból indult, ahol a régi naptár szerint április elseje volt az új év első napja, s az emberek megajándékozták egymást ebből az alkalomból. 1564-ben IX. Károly francia király azt a rendeletet hozta, hogy január elsején ünnepeljék az új évet, de mivel az áprilisi dátum berögződése nem szűnt meg egyik évről a másikra, az emberek mindkét hónapban megajándékozták egymást. Azonban idővel ez kezdett költséges lenni, ezért áprilisban már különböző viccelődésekkel örvendeztették meg egymást az ismerősök, így a hamis évkezdet hamiskodással kezdődött. A bolondok napja a magyar néphagyományban is nagyon rég ismert. Ezen a napon az emberek rémhíreket találtak ki és terjesztettek a falvakban, néha gúnyos hangvételű versikéket mondtak egymásnak vagy nem létező tárgyú küldetésekre küldték a gyermekeket. Vallási szálon is voltak kötődései e napnak a néphagyományokhoz, például a néphit szerint Júdás április elsején akasztotta fel magát. Akárhogy is legyen, a lényeg, hogy se a tréfálkozók ne essenek túlzásba, se a megtréfáltak ne sértődjenek meg a vicceken, hiszen kell egy ilyen nap is a 365-ből, amikor kicsit fejére áll minden, a jó értelemben.

 

Május elseje – a véres sztrájkoktól az ünneplésig

A májusi hónap első napja nemzetközileg elismert munkaszüneti nap (ideális esetben). Mindenkinek a kellemes tavaszi idő, a kirándulás, a pihenés jut eszébe erről a napról. Ki hinné, hogy a kicsivel több mint kétszáz éves történet, ami ehhez a naphoz kötődik, véres és erőszakos eseményekkel fűszerezett társadalmi megmozdulásról szól? A munkaszüneti nap előzményei egészen a XIX. század elejéig nyúlnak vissza, és Angliából indulnak ki, akárcsak az ipari forradalom. Munkások tömegei fejezték ki elégedetlenségüket az iránt, hogy átlagosan 14–16 óra volt a kötelező munkaidejük, azaz majdnem a mai kétszerese. Bár az egyre összetettebb gyári gépezetek beiktatásával bizonyítottan csökkenthető volt a munkaórák száma a teljesítmény csökkenése nélkül, a rövidebb munkaidő ötlete csak 1817-ben látott napvilágot. Ezután további három évtizedre volt szükség, hogy 1847-ben végre elfogadják a tízórás munkanapról szóló törvényt, arról nem is beszélve, hogy Angliának negyven évébe telt, miremindenmunkáltató elmondhatta magáról, hogy az ő munkásai csak és kizárólag tíz órát dolgoznak.

 

Más országokban közel sem haladt ilyen egyszerűen a folyamat, mivel a nyolcórás munkanapok gondolata a törvényhozásig nagyon sokáig nem jutott el. Az Európát és az Egyesült Államokat egyaránt érintő 1873-as gazdasági válság következtében nőtt a munkanélküliség, ami még inkább sürgette a munkaidő csökkentését. (Kisebb munkaidővel több munkás alkalmazható és a munkanélküliség csökkentésével a társadalmi feszültség is alább hagy, de egyelőre a megmaradt munkaerőt dolgoztatták a végkimerülésig.) A munkások sztrájkokkal próbálták hangsúlyozni a helyzet kilátástalanságát, a munkájukat elvesztett vagy még dolgozó emberek világszerte tüntetéseket szerveztek, amelyeket a hatóságok legtöbbször karhatalmi erővel hallgattattak el.

 

Az Egyesült Államok szakszervezetei 1884-ben olyan határozatot fogadtak el, mely szerint a nyolcórás munkaidő követelését 1886. május elsején általános sztrájkkal fogják nyomatékosítani. Az erre a dátumra szervezett általános sztrájkmegmozdulások sérülteket és holttesteket hagytak maguk után úgy a rend őrei, mint a munkások vagy civilek részéről (pl. Chicagóban). Május 1-jét először 1890-ben ünnepelték nemzetközi szinten. Ahogy az évek során a munkaidővel vagy egyéb munka körülményekkel kapcsolatos konfliktusok megoldódtak vagy halványultak, a május elseje a megemlékezés, később pedig az ünneplés napjává vált.

Május elseje története tehát ez volna, de nem csak ennyi. Vallási vonatkozások is adnak okot az ünneplésre, pontosan 1955 óta, ekkor ugyanis XII. Piusz pápa a világ leghíresebb ácsának, Jézus nevelőatyjának, Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének szentelte május elsejét.

 

Bíró Orsolya