Ünnepi gondolatok

Karácsonyra készülve számunkra mi a legnagyobb ajándék?

Jézus kapott-e ajándékot karácsonykor? Ez juthat először az eszünkbe: a bölcsek hoztak neki aranyat, tömjént és mirhát. Aranyat a nagy királynak, tömjént az igaz Istennek, mirhát a halandó embernek. Bizonyára minden karácsonyra, az Ő születésnapjára kapott ajándékot: kis széket, asztalt vagy kis báránykát Szent Józseftől, nevelőapjától, kis ingecskét és nadrágot édesanyjától, a Boldogságos Szűz Máriától. Hálás volt mindig minden ajándékért és öröm volt a szívében. De tudott egy másik különleges titkot is…

odaadás/jóság, vagyis ha megosztja másokkal, amije van, akkor érzi magát nagyon boldognak. Ha megosztaná mindenki másokkal, amije van, akkor senki semmiben nem szenvedne hiányt. Ez a kenyérszaporítás csodája. Te lehetsz az a fiú vagy lány, aki megosztja másokkal kenyerét, halát, amije van. S akkor felbátorodnak a felnőttek is, mindenkinél volt valami elemózsia, megosztotta másokkal és mindenki jól lakott. Mi a nagyobb csoda, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret, vagy ha mindenki gyakorolja a szeretet jó cselekedeteit. Így volt a jeruzsálemi ősegyházban, közös volt mindenük és senki semmiben nem szenvedett hiányt. Keressük együtt, hogyan élhetnénk meg ezt ma.
Jézus elhagyta a menyei dicsőséget, szegény lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Ő a gazdag, akié minden ezen a világon, értünk teljesen szegénnyé lett. Mit jelent Krisztus szegénysége korunkban, fogyasztói társadalmunkban?

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) A Biblia szegényei azért tudnak szegények lenni, mert mérhetetlenül gazdagok. Övék a mennyek országa. Jézussal elérkezett közénk a menyek országa. Ennél nagyobb kincs nem létezik. A Biblia szegényei olyan szabadok, akiknek megvan mindenük. Szabadok a világ kínálta kincsektől, mert övék az Isten országa. Mi mit választunk? Hatalmat, hírnevet, tiszteletet, elismerést, sikereket, pénzt? Csak hogy bebiztosítsuk magunkat. Vagy pedig elfogadjuk, befogadjuk szívünkbe Isten országát, ami a minden. Nincsen nagyobb gazdagság az Istenben elrejtett életnél. Milyen jó lenne, ha az Istenben való lét gazdagsága töltene el bennünket.

Mindenem a tiéd! – amit mond az apa a tékozló fiú történetében az idősebbik fiúnak, nap mint nap mondja nekünk Isten. Meghalljuk?
Mindenem a tiéd! Mit jelent ez nekünk? Semmit? Nem tudunk mit kezdeni vele. Aranyhegy tetején üldögélő koldusok vagyunk. A forrás mellett szomjan halunk. Tele kell, hogy legyen a szívünk hálával, mert minden a miénk. Isten feltétel nélkül szeret bennünket. Azért alkotott meg, hogy a létnek és a szeretetnek az örömét megossza velünk.
Az ünnepek közeledtével nagy a vásárlási láz, mindent el kell adni, hogy még több legyen a profit. Mindent meg kell venni, hogy ne maradjunk le másoktól. Mi az a minden? Földi kacat, amit a moly megrág, a rozsda megemészt. Vagy betartjuk azt, amit Jézus mond: „gyűjtsetek kincset a mennyben” (Mt 6,20). Jézus azért lett szegény, hogy mi meggazdagodjunk, hogy a legnagyobb gazdagságot élhessük meg, a vele való mély, szenvedélyes szeretetkapcsolatot. Hol van az a nagyszerű Krisztus-követő kereszténység, amelyik szenvedélyesen szereti a Mestert, és mindent erre a lapra tett föl?

Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő így fogalmaz Egymásra hangolva című könyvében: „Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának.” Isten az, aki van. „Vagyok, aki vagyok” (2Móz 3,14), így mutatkozik be Isten Mózesnek az égő csipkebokornál. Isten az, aki mindig jelen van számunkra. Isten a szeretet. Itt van, jelen van és szeret. Ha időt töltünk az Ő jelenlétében, akkor leszünk igazán megajándékozottak. Így tudunk másokat megajándékozni jelenlétünkkel és szeretetünkkel.

Azzal, hogy Isten emberré lett Jézus Krisztusban, lehetővé tette az életszentséget közöttünk. A szent Isten lett valóságos ember. A megtestesüléskor az Isten magára vette a mi emberi természetünket. Isten országa bennünk van és köztünk. Fogadjuk el ezt a gazdagságot. Istennel élni földi életünkben s örökké. Azé az ajándék, aki azt elfogadja és kibontja, azaz él vele. Isten segítsen adventben, az előkészületi időben, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot, megtapasztaljuk Isten mérhetetlen szeretetét, merítsünk a szeretet forrásából. Másokat is vezessünk oda. Áldott adventet! Békés boldog karácsonyt!
Ozsváth József
római katolikus plébános

—
Fönséges és ékesség az ő műve

„Fönséges és ékesség az ő műve,
és igazsága megmarad örökkön örökké.” (Zsolt 111,3)

Isten az örök igazság, akiben nincsen változás, de abban sem, amit hinnünk elénk tárt és abban sem, amit a józan ész fényénél megismerhetünk általa. Azonban a megcsalt, rosszra hajló emberi természet a modern időkre, a „mindenki ezt csinálja”, „már ez a divat”, „a legújabb tudományos felfedezés szerint” és más ehhez hasonló gyöngyszemekre hivatkozva nyugodt lelkiismeretet színlelve igaznak könyveli el azt, ami az ember számára a pillanat élvezetét és hasznát adja. Ugyanakkor bigottnak, tévesnek és idejétmúltnak tartja azt, ami és aki ezzel szembeszáll.

Hogyan veszi valaki a bátorságot így készülni karácsonyra a megtestesült örök Igazság születésnapjára, aki testben köztünk megjelent, beletestesült a történelembe, vagyis minden ember életébe, hogy az igazság hordozóivá és meg cselekvőivé tegyen minket mindörökké.
Írva van: „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!” (Iz 5,20)

A karácsony keresztény, vallásos ünnep és nincs régi meg új, ósdi meg modern. Nincs politikailag korrekt meg fanatikus ünneplése, csak az egy, örök, minden ember számára, mindenhol és mindenkor érvényes igazság van, akit be lehet fogadni, meg lehet élni, meg el lehet veszíteni. Mert így szól az Úr: „Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat.” (Ezék 34,11)
Közeleg karácsony, és az Atya nem teremtett örök Igéje bekopog halhatatlan lelkünk ajtaján, koldusként könyörögve, hogy szánjunk rá időt és ismerjük meg Őt.

Szánok-e időt, elegendő időt, minden időmet az igazságra, keresem-e a csendet, hogy a belém testesült Isten örök érvényű szavát meghaljam, keresem-e a kétezer éves egyház tanúságtevő hangját? Vagy eladom lelkem a pogány karácsonyi akciók, nagy zabálások, az üres élvezetek és az önjelölt tévtanítók piacán?!

„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet.” (1Ján 4,7–8) Jézus Krisztus, örök szeretet az örök szeretettől be akar tölteni minket, azt akarja, hogy keze, lába, szeme szíve legyünk, akik által, etet, itat, ruház, tanít, ölel, jelen van, áldozatot hoz.
„Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?” (1Ján 3,17) Elárulom, sehogyan sem marad meg az, aki kis önző értéktelen féreggé degradálja magát, aki a szeretet látszata alatt csak be akarja gyűjteni az élet cukorfalatkáit.

„Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4,32) Aki nem akar megbocsátani és „felejteni”, az minek ünnepli a karácsonyt? Aki nem akar bocsánatot kérni, minek karácsonyozik? Azért, hogy most békés áhítatban győzködhesse magát: amit helytelenül tett az helyes, hogy minél több „jól tetted” piros pontot kaparjon össze? Minek karácsonyozik, aki az örök megbántottság habostortájában élvezkedik azokkal szemben, akikkel lehet, hiszen milyen könnyen túltesszük magunkat „dolgokon”, ahol a karrier, munkahelyi siker, a hatalmasok esetleges nemtetszése olajozza megbocsátásunk törékeny gépezetét… a balek vétkesnek viszont szenvednie kell.

Jön a karácsony és benne egy érző szívű Isten, az Úr Jézus Krisztus vár jókat és kevésbé jókat, szóval mindenkit, hogy belevessük magunkat ölelésébe, és ezt az örömhírt elvigyük mindenkihez. Legyen ez a karácsony a hit a szeretet és a megbocsátás karácsonya.
Áldott karácsonyt!

Erdődi Endre
görög katolikus plébános

—
Să fie pace în inimile noastre

Crăciun binecuvântat și pruncul din ieslea Betleemului să se nască în inima fiecăruia. Dumnezeu să vă binecuvânteze, să vă dea sărbători fericite, alături de cei dragi, să fim mai iubitori, mai buni, mai recunoscători, să fie pace în sufletele și în casele noastre, dar și pe pământ.
Hristos s-a născut. Sărbători binecuvântate și fericite.
preotul Antal Ciprian

—
Békesség legyen a szíveinkben

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek, és azt, hogy mindegyikünk szívében szülessen meg a betlehemi jászolban fekvő kis Jézus. A Jóisten áldja meg mindannyiukat és adjon békés, boldog ünnepeket a szeretteik körében, hogy jobbak, hálásabbak tudjunk lenni és hogy a szíveinkben, otthonainkban és a földön is béke uralkodjon.
Jézus megszületett. Áldott, boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!
Antal Ciprian atya

—
Szeretteim, szeressük egymást

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent.”
(1Ján 4,7)

Szeretett Testvéreim!
A karácsony már időtlen idők óta a szeretet ünnepe, a boldogság, a meghittség napja. A karácsony mindent és mindenkit megváltoztat. Jobban vágyunk a csendre, a nyugalomra, visszatérünk azokhoz az értékekhez, amelyek a hétköznapok rohanásában időnként a háttérbe szorulnak. Jobban figyelünk családunkra, barátainkra, embertársainkra. Az ajándékvásárlás és az ünnepi készülődés izgalma csodálatos, azonban ezen az ünnepen mégis a szereteten van a fő hangsúly, azokon a meghitt pillanatokon, melyeket szeretteinkkel együtt tölthetünk el. Néha egy szóval, mosollyal, érintéssel sokkal többet tudunk kifejezni, mintha drága ajándékokkal halmoznánk el egymást. Sok ember nem tudja, mi hiányzik az életéből, pedig ez nem más, mint az igaz szeretet.
Az igazi ünnephez és az egész életünkhöz nem kell más, csak az, hogy szeretni, tisztelni tudjuk egymást, mert hiába jön össze a család, a baráti társaság, ha csak rideg ajándékozásból, vacsorából és egymást untató beszélgetésből áll az ünnep. Kell legyen közöttünk egy kapocs, és ez nem más, mint a szeretet.

„Karácsonyi szeretet, csend és béke
Legyen ott az ünnepvárásban,
A fellobbanó gyertyalángban,
A sülő kalács illatában,
A csengő harangok hangjában,
Az egymásra mosolygásban,
A szemek tükrözte ragyogásban,
A hit csillagában,
A világban!
Legyen szeretet, csend és béke
A lelkek találkozásában.”

Mindannyiuknak kívánom, hogy karácsony elmúltával ne veszítsük el az emberségünket, a másik iránti tiszteletünket, szeretetünket. Vigyük magunkkal karácsony igazi üzenetét és építkezzünk értékeinkből a hétköznapokban is. Kívánom mindenkinek, hogy a karácsony – akár egyedül, akár szeretteik körében ünnepelnek – segítse Önöket testi, lelki és szellemi feltöltődéshez.
Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek Szeretettel,
Rákosi Jenő
református esperes-lelkipásztor

—
Karácsony-e még a karácsony?!

Nehéz feladat ma karácsonyi köszöntőt megfogalmazni, mert úgy érzem, hogy az angyaltalan, pásztortalan, királytalan, jézustalan, istentelen karácsonyok sorának végére húzhatunk újabb strigulát az idén is.

Akik méltatlankodni készülnek, azoktól elnézést kérek, de az ünneprontó nem én vagyok, hanem azok, akik száműzték Jézust, tudatlanságból, vagányságból vagy gonoszságból, megfontolt szándékkal, ördögi sugallatra a karácsonyból. Mindörökre igaz, hogy az Isten fogalmának kiszorítása után, az emberi lélekre az éjszaka sötétje borul. Ez után kezdi eszeveszetten keverni és kavarni a fogalmakat. Volt már erre az állapotra példa, ezért fogalmaz így Ézsaiás próféta: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” (Ésa 5,20)
Fontos lenne, hogy keresztyénként tudatosítsuk magunkban és másokban azt, ami történik körülöttünk, velünk. Globális kulturális forradalom zajlik széles e világon. Nagyon halkan lopózott be. Gumitalpú lábbeliben oson, de nagyon határozottan terjeszti a „keresztyénség utáni” erkölcsi etikát, teszi ezt egyre hatékonyabban. Gondoljátok át, hogyan szövik át meg át az új kifejezések a politikát, a törvényhozást, az igazságszolgáltatást, a kultúrát, az egészségügyet, az oktatást. Olyanok, mint a választás joga, szexuális orientáció, tudatos döntés, diszkriminációmentesség, sokféleség, másság, gender, partnerség, holisztika, befogadás (női, gyermeki), reproduktív jogok, biztonságos abortusz, szekuláris spiritualitás stb.

Ez a globális erkölcsi orientáció viszont száműzte az olyan bibliai fogalmakat, mint az igazság, törvény, tekintély, hit, lelkiismeret, bűn, tisztaság, ész, erkölcsiség, szüzesség, férj, feleség, apa, anya, barát, ellenség.
Világos, hogy a posztmodern etika gátlástalanul helyezi magát a természet törvényei, de Isten törvényei fölé is. Hogy mire vezet mindez, azt elmondja az évezredes bölcsesség, ami történelmi tényeken nyugszik: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Péld 16,18)

Két kérdés adódik, amit fel kell tennünk. Mi erre Isten válasza, és mihez tartsuk magunkat mi? A választ mindkettőre a Biblia fogalmazza meg: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,30–31)
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” (Tit 2,11–13)
Jézus több mint kétezer éve megérkezett és a gonosz minden mesterkedése ellenére elvégezte azt amiért jött. Újra vissza fog jönni, mert megígérte.

Kellemes emlékezést kívánok minden olvasónak Jézus első eljövetelére és boldogító reménységet az Ő visszajövetelére. Mikor itt járt, megoldotta azok gondját, akik hozzá fordultak, lokálisan. Amikor visszajön, meg fogja oldani mindazok gondját, akik várják Őt, de ezúttal globálisan és végérvényesen.
Balla Frigyes
baptista igehirdető