Hagyománymentés az alapoktól

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Érmelléki Népművészeti Tábor Székelyhídon

Érik a szőlő, hajlik a vessző… az első Érmelléki Népművészeti tábor minden napján felcsendült az ismerős népdal, ahol együtt búcsúztunk a nyártól és köszöntöttük az őszt. Nagyon vártam már ezt a tábort. Az idei nyár sokszínűre sikeredett, rengeteg tábort szerveztek a székelyhídi és ideérkező vendég gyerekeknek: voltak vallástáborok, nyelv-, alkotó-, médiatábor és – ami a számomra a legnagyobb öröm – végre helyet kapott a népművészet is a palettán. Idén maroknyi embernek sikerült az, ami sokak szívében már évek óta egy dédelgetett álom: megszervezni egy olyan népművészeti tábort, amely minden bizonnyal hagyományteremtő lesz.

Melyek voltak táborunk főbb céljai?
A népművészeti tábor célja a magyar néptáncos alapok letétele volt, melyet a debreceni Hercz Vilmos néptáncoktató és segítői adtak át az ide érkező táncszerető gyerekeknek és felnőtteknek. További célunk, hogy évente megrendezett táborunkkal a még élő szüreti bál hagyományát színvonalassá érleljük és ehhez a jövőben az érmelléki fiatalok csoportjainak bátor jelentkezését várjuk.

A rendezvényhez kapcsolódóan a Székelyhídi Baba-Mama Kör szülői közösségében, Boros Ágota irányításával alakult egy néprajzi gyűjtő csapat, melyhez helybéliek és környező településen élők csatlakoztak. A fő cél, hogy felkutassuk a még meglévő értékeinket, amit nagyszüleinktől átörökíthetünk gyermekeinknek.

Mindenki ott volt
Örömmel tapasztaltam, hogy ugyanolyan lelkesedéssel érkeztek minden nap gyerekek és felnőttek egyaránt. A táborban együtt-táncoltak Böjte Csaba Székelyhídi Gyermek Jézus Otthonából, a helyi családoktól, a Nagyváradi Szent Angéla Otthonából, a városi napközi otthonból és a Hajdú-Bihar megyében gyermekvédelmi gondoskodásból (nevelőszülőknél nevelkedő) érkező gyermekek.

Tánc, tánc és még több tánc
A tábor fő programja a tánc, tánc és még több tánc volt, de senki se gondolja azt, hogy ilyen egyhangúan teltek a napjaink. A tánc mellett számos dologra jutott még időnk: kicsik és nagyok közös örömére és mivel a helyszín is adott volt (a Gyermek Jézus Sport- és Szabadidőközpont, vagy ahogyan a legtöbbünk számára ismerős, a városi strand) rengeteget fürödtünk, játszottunk, népdalokat tanultunk, melyből a tábor végére egész kis csokrot állítottunk össze, művelődtünk a számos előadáson, melyet nekünk és minden néphagyomány iránt érdeklődőnek szerveztek.

Dr. Kéri Gáspár helyi fogorvos, aki két tájházat is berendezett az Érmelléken, Fórián Andreával, az ermelleki-ertektar.hu honlap szerkesztőjével az értékek megőrzésének fontosságáról tartott előadást. Nagy Katalin bihardiószegi tanárnőtől gyakorlati tanácsokat kaptunk a néprajzi gyűjtéshez. A szintén diószegi dr. Szabó József helytörténésztől pedig alapvető történelmi-történeti adatokat tanultunk meg szűkebb hazánkról, az Érmellékről.

Az asszonyvásári Rozmaring együttestől a citeráról tanultunk és gyönyörködtünk a citerajátékukban, együtt dúdolva velük a kicsik és nagyok által jól ismert és közkedvelt népdalokat. Műsoruk végén pedig minden érdeklődő kipróbálta a citerákat, melyeket az együttes zenésze készített.

A Rozsnyai Gyűjtemény segítségével megismertük a kender feldolgozásának folyamatát és megtudtuk, hogy sok háztartásban még megtalálható az Érmelléken őseink által gyakran használt eszköz, a rokka. A zárónapon jóvoltukból részt vettünk egy népi olimpián is, ahol tanultunk és ügyesedtünk a hétpróbás népi játékok által. A kitartó munkáért jutalom is járt.

Kibővülő Zajgó, sikeres néprajzi gyűjtés
A magyar néptánci alapok közös letételével felkészültünk arra a táncos alapozó munkára, melyre a bihari táncokat építhetjük az elkövetkező táborokban. A néptáncoktatás mellett helyet kapott a népzenei oktatás is, mely által népi gyermekjátékokat és népdalokat ismertünk és szerettünk meg együtt, melyet a táncunk mellett kis csokorba kötve nagy szeretettel adtunk át a gálaműsorra érkezőknek.

A tábor során a helyi néptánccsoporthoz további gyermekek csatlakoztak és a tábor zárásával egyidejűleg névadó ünnepséget is tartottunk. A székelyhídi néptánccsoport ezentúl a Zajgó nevet viseli, melyet Béres Csillától, a csoport vezetőjétől kapott, aki évek óta a népi énekes és táncos hagyományok tevékeny őrzője Székelyhídon.
Néprajzi gyűjtésünket is siker koronázta. Az eddig talált tárgyakat, viseletet a táborban kiállítottuk. Férfi viseletet találtunk. Női viseletre nem bukkantunk, azonban két, ebben a témában tartott előadás tovább lelkesít minket és erőt ad a a további munkánkhoz, melyhez várjuk minden néphagyomány és népművészet iránt érdeklődő társak csatlakozását.

Köszönet a segítőknek
Mindenkinek hálás köszönettel tartozunk, aki bármilyen módon, hozzájárult ahhoz, hogy ez a tábor létrejöjjön és színvonalas programmal szolgáljon az ideérkezőnek. A nemes cél, hogy gyermekeinknek átadjuk őseink örökségét itt az Érmelléken is, mindenkinek egyformán megdobogtatta a szívét. Köszönet a gyermekek nevében a helyi embereknek, akik tojást, krumplit, zsírt, egyéb kerti terményt, élelmiszer-alapanyagot hoztak, és köszönjük az anyagi támogatást. Szükség volt rá, hiszen volt olyan este, hogy 103 táncoló gyermeknek kellett vacsorát adni.

Köszönet Böjte Csaba testvérnek, hogy Isten áldását kérte kezdeményezésünkre, és Gavrucza Tibor nyugalmazott református lelkésznek, az Érmellék festőjének támogató, áldó szavaiért. Köszönet az előadóinknak, akik segítettek tartalmassá tenni a tábor programját, a szervezőtársaknak, helyi pedagógusoknak, a helyi és anyaországi szervezeteknek, akik támogattak és segítették a munkánkat. Kovács Ágnes, Suciu Szabi! Köszönjük a finomabbnál finomabb étkeket, a pihentető alvást, hogy befogadtátok a magyarországi sorstársakat, a mintául szolgáló hiteteket, a bizalmat. A Jóisten áldja meg a Gyermek Jézus-otthont minden lakójával együtt!

Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk sikerrel jár, és ezzel az összefogással továbbhaladva mi, érmellékiek is megismerhetjük őseink hagyományait, viseletét, Vili bácsi segítségével táncukat, és átadhatjuk ezt az élményt, kincset gyermekeinknek és másoknak is, hogy vigyék el mindenfelé, ahol magyarok élnek. Az I. Érmelléki Népművészeti Táborban átélt szép közös élmények összekötnek bennünket, hitet, gyökeret adva azoknak a gyermekeknek is, akik elszakadtak családjaiktól.