Továbbra is Rákosi Jenő az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeteinek vezetője

Újabb hat évre Rákosi Jenőt (képükön) választották az Érmelléki Református Egyházmegye harminchét gyülekezetének esperesévé. Az öt éve városunkban szolgáló lelkésszel az egyházközség helyzetéről, megvalósításairól és terveiről beszélgettünk.

Napsütéses szeptemberi délelőtt, csilingelő gyermekhangok hallatszanak, amint közeledek a református templomhoz. A megbeszélt időpontnál kicsit korábban érkezek. „Békesség Istentől! Rögtön jövök, üljön csak be az irodában, nyitva van” – köszönt Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, a székelyhídi egyházközség lelkipásztora. Végigsétálok a templomkerten, a diófák alatt minden eleven zöld, balra a templom és a már zsindelytetőt kapott vármakett, jobbra az ifjúsági ház, mellette nagyon szépen, kívül-belül felújított gyülekezeti terem, gondosan ápolt udvar, virágok és csend. Vége lett a játéknak, a napközisek visszamentek az épületbe.

Kossuth Lajos egyetlen fonográfon rögzített beszédében az 1848–’49-es forradalom és szabadságharc végére pontot tevő, Aradon végrehajtott kivégzéseket a magyarok Golgotájának nevezte. Mint ismert, a „tizenhárom aradi vértanú” valójában tizenhat volt, de a köztudatban az október 6-án kivégzettek száma maradt meg, akiknek temetetlen holttesteit napokig hagyták elrettentésként az aradi várárokban.

Október 6-án Székelyhídon is megemlékeztek a szabadságharc mártírjairól, a református templomban, majd az emlékezés koszorúit is elhelyezték a templom kertjében lévő kopjafánál – bár az időjárás nem volt túl kegyes az ünnepségen megjelent szép számú résztvevőre. Rákosi Jenő esperes, székelyhídi lelkész a bibliai Mózes történetével vont párhuzamot a reménytelen helyzetekből történő kilábalásból és a kilátástalanságból való ujjá születésről.

Az ősz akár baljósnak is nevezhető előhírnöke az iskolások számára a veni sancte ünnepség, vagy tanévnyitó szentmise. A kissé furán hangzó latin szavak a Szentlélek hívását jelzik, csak épp a hívott szent neve marad el a végéről. A Szentlélek lehívása (epiklézis) az első pünkösd óta – amikor Jézus küldte el az apostolokra a vigasztalót – az egyház minden tevékenységének részét képezi.

Szeptember utolsó vasárnapjának délelőttjén a szép napos őszies időben, kicsi és nagy diákok iskolatáskával a hátukon, szépen rendezetten templomba mentek. Az idei évben e vasárnapon kettős ünnepet tartottak, mivel nemcsak tanévnyitó szentmisét és egyben ifjúsági misét, hanem Szentírás vasárnapját is ünnepelték a szép számban megjelent hívek.

Szentjobb egy olyan falu, amely hűen őrzi hagyományait, így a szüreti bál sem maradhat el az emberek szokásaiból. A szüret többet jelent az egyszerű munkánál, ez az alkalom, amikor a szőlősgazda az egész évi munka gyümolcsével szembesül. Az Úr szavával áldást kérve a szüretre és az ünnepségre, a helybeliek és a három magyarországi településről (Szentpéterszeg, Sáp, Gáborján) érkezett vendégek szombaton együtt fohászkodtak a római katolikus templomban, október elsején, 11 órai kezdettel.

Kurilla Gábor helyi plébános a szentmise alatt elmondta, hogy amint minden ünnep az Isten ajándéka, a szüret is az Ő adománya. Minden egyes esemény, ünnepség a találkozás lehetőségét jelenti, amelyek valamilyen szinten nyomot hagynak az ember életében. Mindenkinek szüksége van az ünnepre, hiszen az ember a rohanó világban ilyenkor kap időt, lelki és testi kikapcsolódásra, regenerálódásra. A mise befejező áldását Fábián Tibor szentjobbi református lelkipásztor prédikálta, buzdítva mindenkit az Istenben való hitre és az Ő követésére, mivel az ember akkor esik el mikor csak a saját erejében hisz.