Elballagtak Érköbölkút nyolcadikosai június második hetében. Összesen kilenc diák kapta meg a ballagó tarisznyát, mellé pedig a sok jó tanácsot útravalóul. Hagyományosan, harangszóra és Gaudeamust énekelve indultak elbúcsúzni, a tanároktól, a kisebb osztályoktól, a tantermektől. Az ünnepségen felszólalt az iskola aligazgatója, Zsigmond Levente és a nyolcadikosok osztályfőnöke, Rákóczi Lajos, akik bátorító szavakkal, visszaemlékezésekkel buzdították a végzősöket az előttük álló akadályok leküzdésére, majd verses-zenés összeállítással búcsúzott a VII. osztály.

Máramarosi körúton vettek részt a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum alkalmazottai június második hétvégéjén. A kirándulás az iskola mellett működő Scola Nostra Egyesület szervezésében, a városi tanács résztámogatásával valósult meg.

A szombati nap úti célja Borsa volt, ahonnan felvonóval lehet feljutni az 1364 méteres tengerszint feletti magasságon található menedékhez, ahol a hegyimentők teljesítenek szolgálatot, innen rövid séta a Lóhavasi vízesés, Románia egyik legszebb és a maga 80 méterével egyik legnagyobb vízesése is egyben. A legenda szerint a farkasok által megriasztott lovakról kapta a nevét a vízesés, amelyek a vízesésbe zuhanva lelték halálukat.

A II. Székelyhídi Városnapok programjában idén először kapott helyet a most kilencedik alkalommal megrendezett TDC Táncfesztivál. Az ötlet, hogy egybeolvadjon a két rendezvény nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen a több száz táncos szüleik, rokonaik kíséretében hosszú, színes tömött sorokban felvonulás keretében érkeztek a városközpontból a stadionba, s ott mintegy három órán át szórakoztatták népes közönségüket. A tündéri gyermekek mókás táncain át, a nagyobb csoportok csábító szambáin keresztül, a TDC profi koreográfiái a zene és a tánc palettájának szinte minden színét felvonultatták.

Amit a pénteki időjárás elrontott, az szombaton sokat javult, vasárnapra pedig már már kifogástalan volt. Talán ennek is köszönhető, hogy szokatlanul sokan kilátogattak a délelőtti, dél körüli városnapi eseményekre. Már lassan hozzá szokhatunk, hogy ez a nap a gyerekekről, családokról szól, volt itt sportbemutató, főzőverseny, kártyaverseny, gyerekfoci.

A szabadtűzi főzőversenyre nem kevesebb mint nyolc csapat nevezett be, nem volt kategóriánkénti megkülönböztetés. Ezért is fordulhatott elő, hogy az első helyen a nagykágyai Horvátok csapata végzett kakaspörkölttel, a másodikon a diószegi Hangya csapat bográcsossal és sült malaccal, a harmadikon pedig a létavértesi Juhi csapat malacfüles zúzapörkölttel.

– Nem csak a húszéveseké a világ, ahogy a nóta is szól. Hogy érzi magát, amikor a színpadon van? Megfiatalodik egy kicsit?
– Fiatal is vagyok! Álljon meg a menet! Azt hiszem, hogy a kezdet kezdetén nem is tudtam, hogy micsoda hatalmas érték nekem a Nemcsak a húszéveseké a világ. Én azt hittem, hogy a Piroska, Pókháló, Ügyetlen csók, meg ezek majd megoldják az én életemet, de most már kiderül, hogy ahogy múlik az idő egyre jobban és jobban a Nemcsak a húszéveseké a világ. Annyira velem van, és annyira rám ragasztották ezt az egészet, hogy nem tudok és nem is szándékozom természetesen. Olyannyira nem, hogy nincs olyan előadás, hogy én ezt ne énekeljem. Hogy felszabadulok-e vagy megfiatalodom-e? Szerintem igen, mert ez egy olyan szöveg, amit ha nem úgy adok elő, akkor az ég adta világon semmi értelme nincs. Márpedig azért vagyok itt például Székelyhídon is, hogy legyen értelme és legyen sikere annak, amit én csinálni fogok.

Az idei városnapok kaszkadőrje Angyal Zoltán volt, aki lélegzetelállító mutatványokkal kápráztatta el közönségét. A bemutatót követően készítettünk interjút a világbajnokkal.

– Az életedben mikor jött el az a pillanat, amikor megfertőződtél ezzel a sportággal?
– Olyan 2000 környékén láttam pár ilyen stundos videót, akkor még street fighternek hívták ezt a fajta motorozást , akkor inkább az utcán motoroztak így leginkább Amerikában. Igazából ezeket a videókat nézegettem, s aztán így jött. A motor szeretete az már előtte is megvolt, ez csak arra épült rá.

– Nemrég böngésztem Facebook-oldalatokat. Nyári turnén hétvégente három koncert. Lehet ezt bírni?
– Lehet, igen. Én úgy tudom, hogy még ebben az idényben 52 koncertünk lesz. Hála a Jóistennek, úgyhogy örüljünk neki, mert a mai világban minden zenekar nagyon örülhet, hogy ha ilyen sok koncertje van.

– Tudtok-e még valami újat? Egyáltalán van-e még szükség újra a Beatricében?
– Hát én nem tudom, hogy kell-e új. Gyártunk időnként új dalokat is, de én úgy gondolom, hogy a régieket nagyon fontos eljátszani. Mi már egy régi, bevált, öreg zenekar vagyunk, a szórakoztatásról szól a koncert, s ebben nagyon fontos, hogy a régi dalaink elhangozzanak, sőt olyan dalok is lesznek ebben a mai koncertben is, amelyeket én írtam más zenekaroknak.

Angyal Zoltán a kunmadarasi reptér szomszédságából, Kunhegyesről érkezett a városnapokra, hogy az általa kitalált és begyakorolt motorostrükkökkel kápráztasson el bennünket.

Minden 2002-ben kezdődött Kunmadarason, ugyanis Zoli, a kaszkadőr ekkor fertőződött meg az égett gumi illatával, melyet azóta is kigyógyíthatatlanul szív.

Még a „fertőzés” évében vásárolt két MZ-t, amelyekkel gyakorolni kezdett. Már ebben a kezdeti időszakban látszott, hogy ezt a műfajt bizony neki találták ki. Hihetetlenül rövid idő alatt sikerült nagyon nehéz mutatványokat megtanulnia, és még saját gyakorlatokat is kifejlesztett. Már ebben az időszakban számos magyarországi és külföldi bemutatója volt, pedig ekkor még nem volt „nagy motorja”, amellyel versenyeken rajthoz állhatott volna. Erre 2005-ig kellett várnia, ekkor kapta meg akkori támogatójától az első versenyképes járgányt.