Székelyhídon az 1944-es szovjet megszállásnak nincs emlékhelye

A világ legnagyobb fájdalma: a háború. Ebben az egy szóban mérhetetlen, gyász, értelmetlen halál, menekülés, bujkálás, szenvedés, árvaság, féktelen erőszak, éhhalál, fagyhalál, temetetlen halott katonák, fiak és apjuk után síró anyák és gyermekek, egyszóval minden, ami fájdalom, minden, ami rossz benne van. Igaza van Csoóri Sándornak, mikor azt írja, hogy a hősi halott katonák névsoránál nincs fájdalmasabb olvasmány. Leírni egy nevet nem jelent semmit, de ha végig gondoljuk attól a pillanattól a sorsát annak a katonának, hogy valaki vagy valakik kikísérték az állomásra, abban reménykedve, hogy ő úgyis haza jön, aztán soha többé nem látták.

Mindenki azt mondja, hogy… tehát utána jártunk

Az idén átadott ANL-tömbházak sorsára jellemző egy szép régi közmondásunk: „Az igazság odaát van.” Azt mondja a városi pletyka, hogy nem lakik benne mindenki. Ez nem igazán tetszik az ott lakóknak, sem azoknak, akik nem kaptak lakást. Igaz, sokan sokszor még a fáradtságot sem veszik, hogy utána nézzenek dolgoknak, csak mondják a számukra is szinte anekdotának tűnő „igaz információkat”, mert hallotta, amint valaki mondta valakinek, hogy valaki valakivel, valahol, valamit tett vagy elkövetett, aminek valaha vagy lesz vagy nem valahol valami hatása. Mi utánajártunk. Arra gondoltunk, hogy jobb, ha a polgármestert, Béres Csabát kérdezzük meg egyenesen.

Október 6-i megemlékezések Székelyhídon

Október 6-án az aradi vértanúk előtti főhajtásé volt a főszerep Székelyhídon. A megemlékezések sorát a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum tanulói nyitották, akik délután 2 órakor az iskola névadójának a tanintézmény előtt álló szobránál bemutatták a Wilhelm Júlia Mária, illetve Kormányos László történelemtanárok által megálmodott rövid előadásukat. Az ünneplőbe öltözött diákok felelevenítették a szabadságharc fontosabb eseményeit, s a tizenhárom tábornok szerepébe bújva ezek utolsó szavait is tolmácsolták a megjelenteknek. Ezt követően virágokat helyeztek el a szobornál, így tisztelegve a kivégzettek emléke előtt.

A Székelyhídi hírlap 1911. október 5-i vezércikke

Hatvankét esztendeje, hogy mártír halált haltak az aradi tizenhármak, hosszú idő és mégis úgy rémlik, mintha tegnap történt volna e gyászos esemény. Mert a magyar nem egyhamar felejti történetének legsötétebb, legfájdalmasabb pontjait. Az aradi vértanúk emlékezete épen, üdén élt bennünk, szívünkben megdönthetetlen oszlopot emeltünk a hősök hőseinek, szabadság-harcunk dicső félisteneinek. És bensőnk legmélyén ott lappang, ott pislákol és néha ott tüzel és lángol a gyűlölet, a düh zsarátnoka, hogy hatalmas lángelméinktől, csodás vitézségû hadvezéreinktől fosztottak meg bennünket.

Szüreti bált tartottak Érolasziban október 2-án. A lelkes huszonöt fiatalból álló csapat három héten keresztül majdnem minden nap próbált és gyakorolt, hogy egy lenyûgöző táncot mutathasson be. A fiatalok nagy segítségére volt a szervezésben Aszalós Tímea helyi RMDSZ-elnök és Kovács Ferencz, Aszalós Margit néni pedig nagy szeretettel, minden munkáját félretéve megvarrta a lányok szoknyáit és kötőit. Ezúton is szeretnénk hálánkat kifejezni és megköszönni mindenkinek a segítséget. Szombat délelőtt, rövid próba és megbeszélés után, elindultunk a faluban bemutatni táncunkat, éneklés és a kisbíró hívogató szavai közepette jártuk az utcákat és közel tíz helyen álltunk meg táncolni. Majd szekérre ülve és közben énekelve indultunk Érköbölkútra, hogy ott is bemutassuk táncunkat.

Balla Fruzsina nyerte városi könyvtár versenyét

A Székelyhídi Városi Könyvtár olvasóversenyt hirdetett a nyári vakáció idejére az I–V. osztályos  gyerekek részére. Minden elolvasott (!) könyv után egy-egy lepke szállt a gyerekek olvasólapjára. A vetélkedőben az 51 részt vevő kisdiáknak 259 lepkét sikerült összegyűjtenie. A díjkiosztót az elmúlt hetekben tartották meg, amikor is személyre szóló emléklapot, valamint  könyvet és ajándékokat vehettek át a kis olvasók. A verseny abszolút győztese Balla Fruzsina (VI. C. osztály), akinek 20 lepkét sikerült begyűjtenie! Ezúton is gratulálunk kitartásáért, szorgalmáért. Meg kell említeni, hogy Fruzsina évek óta rendszeres olvasónk.