Egyre magabiztosabbak a pályán

A szurkolók mellett támogatók is segítik a székelyhídi Törekvés focistáit

Múlt havi lapszámunkból objektív okok miatt kimaradt a „szokásos” Törekvésről szóló írás, így nem kevesebb, mint hét forduló eseményeivel „tartozunk” kedves olvasóinknak.

A harmadik etappal zártuk a megyei ötödosztályú labdarúgó-bajnokság eddigi beszámolóit, akkor a Székelyhídi Törekvés az előkelő harmadik helyen állt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a csapat továbbra is stabil, igaz volt néhány kisebb kisiklás, ennek ellenére nem csalódhattak városunk labdarúgást szerető emberei. Hála Istennek szeretik a csapatot, ez végre látszott ebben a szezonban. Nem volt hazai meccsünk, ahol legalább száz szurkoló ne lett volna a lelátókon. Csak reménykedünk abban, hogy ez a csapat kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhető, de mellette nagy sikernek örvend a tombolajátékunk is, melyre helyi vállalkozók ajánlottak fel kisebb-nagyobb díjakat. Itt külön figyelemreméltó az, hogy akiket megkerestünk, első szóra segítettek, senkitől nem kaptunk elutasítást! Ezúton is szeretnénk megköszönni, időrendi sorrendben: a Székelyhídi Strand, Czentye Sárika, Oltean Péter, Rácz Tibor, EKE 91, Költő Attila, Dudás Imre, Erdei Imre és Szilágyi Dorin felajánlásait, remélve és bízva abban, hogy a tavaszi szezonban is mellénk állnak és talán mások is csatlakoznak hozzájuk.

Hullámzó eredmények
A csapat a negyedik fordulóban úgy kapott ki Fugyivásárhelyen 2-1-re a házigazdáktól, hogy egy játékrész előnyt adtak a hazaiak harmadik számú csapatának. A 2-0-s hazai vezetés után, a második játékrészben mindent bele adtunk, de ordítóbbnál ordítóbb helyzeteket hagytunk ki, így sajnos csak szépíteni sikerült, pedig legalább a döntetlenre mindenképp rászolgáltunk.

Elkeseredésre sem ok, sem idő nem volt, hazai pályán fogadtuk a tavaly remekelő, idén viszont bukdácsoló Mezőtelegdi Foresta csapatát. A remek időjárási körülmények és a jó eredmények végre megmozgatták szurkolóinkat, közel kétszázan látogattak ki a találkozóra, abszolút nézőcsúcsot döntve. Ez nagyon jó hatással volt a csapatra, a nézőcsúcs mellett gólrekord is született, hatszor találtunk az ellen kapujába – ebből Boros egymaga négyet szerzett –, ők pedig két gólt rúgtak. Így is rájuk nézve volt hízelgő a 6-2-es hazai győzelem.

hölgyek körében is népszerű a töri

A hatodik fordulóban a sorsolás szeszélyének és a páratlan létszámnak köszönhetően nem játszott a csapat, majd az addig pontot sem szerző Cserpatakhoz utaztunk. Talán az ellenfél „lenézése” miatt sikerült az eddigi legrosszabb meccset játszanunk, szerencsére ez is elég volt a 3-0-s győzelemhez. Talán ez a mérkőzés lagymatag játéka is rányomta bélyegét a következő hazai találkozónkra. Pedig tudtuk, hogy nem lesz könnyű Papfalva ellen. Hozzánk hasonlóan nagyon jól kezdték a szezont, majd kisebb hullámvölgybe kerültek. Ezt kellett volna nekünk kihasználni, sajnos utólag kiderült, nem sikerült. Az első játékrész után 1-0-ra vezettünk, és ziccerek sorát hagytuk ki. Semmi jel nem utalt arra, hogy az ellenfél egyáltalán a kapunkig eljusson. Ennek ellenére ők egy szemléletben más csapatot küldtek ki a második negyvenöt percre, és a szó szoros értelmében lefociztak bennünket. Szűk negyedóra alatt hármat rámoltak be Ármós kapujába, majd kicsit visszavéve az iramból még kettőt. Az 5-1-es győzelmük sajnos megérdemelt volt, csapatunk azóta sem talált magyarázatot a második félidei „semmittevésére”.

A fentiek tudatában nagyon keserű szájízzel utaztunk az akkor listavezető Sonkolyoshoz. Tudtuk, hogy egy esetleges újabb vereség után, nagyon elszakadhatunk az élmezőnytől, nem beszélve a morális öszszeesésről. Ennek tudatában teljesen oda tették magukat játékosaink, hatalmas küzdelemre késztetve a hazaiakat. Szurkolói szempontból egy unalmas meccset láthattak a nézők, viszont Gergely mester elégedett lehetett játékosai hozzáállásával. Az idegenbeli 0-0, főleg a listavezető pályáján mindenképp tekintélyt parancsoló.

Az a bizonyos meccs a legendák epigonjaival
Elérkeztünk ahhoz a mérkőzéshez, amelyikkel minden csapat kicsit többet foglalkozik. Történt ugyanis a megyei labdarúgás életében egy és más. Köztudott, hogy az 1944-ben (első vidéki csapatként) a magyarországi, illetve 1949-ben a romániai bajnokságot megnyerő Nagyváradi Bihar FC – a régi szép időkben Nagyváradi AC, azaz NAC – szégyenszemre különböző, főleg anyagi okok miatt megszűnt. Ez úgy tűnik kapóra jött néhány embernek, ugyanis megalakították az AS FC Bihor

Legenda 1902 nevű csapatot. Színüket és szokásaikat felvéve, szombat délelőtt 11-kor játszák hazai meccsüket Biharpüspökiben! (Kérdezem én, ez melyik megyei csapatnak jó?) Számomra ez a csapat olyan távol van az egykori NAC-tól, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől. De a „jó menedzselés” lehet meghozza gyümölcsét (személy szerint erre kevés esélyt látok). Néhány megyei sajtóorgánumot sikerült maguk mellé állítaniuk, kis túlzással többet foglalkoznak velük, mint az egykori nagyokkal. Én ezt inkább – és lelkem rajta – „parasztvakításnak” látom, de hátha nem lesz igazam.

Lássuk azt a bizonyos mérkőzést. Amit vártam, sajnos azt is kaptam. Érkezett hozzánk egy nagyképű városi, „profi” csapat, fizikálisan jól felkészítve, játékban viszont annál kevesebbet mutatva. Persze nyertek 2-0-ra (a berettyószéplaki döntetlenjük mellett a legszorosabb győzelmüket szerezve), de nem igazán mutatták meg, hogy ők a „legendás” Bihar FC lábnyomába léphetnek. Miután végig keménykedték a mérkőzést és hat sárga lapot gyűjtöttek (mi pedig kettőt), volt pofájuk Hai Bihoru Facebook-oldalukon megírni, hogy a székelyhídi csapat nem képviselt európai focistílust. „Megértik az ambíciót, de nem értik a durvaságot” – fogalmaznak. Még egyszer: a sárga lapok aránya 6-2 volt az ő „javukra” (kommentár nélkül)! Persze azt „elfelejtették” megírni, hogy amellett, hogy 2-0-ra nyertek, semmit nem mutattak, miközben mi egy büntető mellett számos, sajnos gólra nem váltott helyzetet alakítottunk ki, és érdemeltük ki szurkolóink elismerését. Ellenfelünkre visszatérve és ezzel ezt a történetet lezárva még csak ennyit: szinte biztos, hogy megnyerik az ötödik ligát, de ez nagyon kevés lesz egy osztállyal fentebb. Ezzel a hozzáállással már most felejtsék el a magasabb kategóriát, és a NAC nevét talán a szájukra se vegyék.

A lapzártánkig utolsó, tizenegyedik fordulóban Berettyószéplakra utaztunk. Mi is, ők is számos hiányzóval érkeztünk a találkozóra, mindkét csapat először játszott ebben az idényben az adott felállításban. Ennek tükrében is meglepően könnyedén nyertünk 4-0-ra, visszakapaszkodva magunkat a közvetlen élmezőnybe. Ez az eredmény morálisan nagyon kellett, kellő bizalmat adva az őszi utolsó két fordulóra, hazai pályán Barátka ellen, majd idegenben Hegyközszentmiklóson!