Lengyelországban küzdöttek a Phoenix karatésai

Eredményesen tértek vissza a Phoenix sportolói a shotokan karate Európa-bajnokságról (Eb), ahol bronzérmet szerzett Bensicz Ádám, lapunk munkatársa, akinek ez úton is gratulálunk. Alábbiakban az ő helyszíni beszámolója olvasható az április 13–14-én, Lengyelországban megrendezett megmérettetésről. (Ér hangja)

A kontinensbajnokságon Balogh József, Szilágyi Fruzsina és jómagam vettünk részt. Ez alkalommal Guba József edző is versenyzett azzal a céllal, hogy a csapat tagjait buzdítsa.

Bár Balogh Józsi nem babonás, a péntek tizenharmadika számára sem volt egy szerencsés nap. Sajnálatos módon az első körben kiesett, amiért edzőnknek a feje hamar füstölt. Bár Fruzsina nemrég érkezett a csapatba, és ez volt az első Eb-je velünk, szombaton nagyon szépen teljesített, mivel nyert is egy meccset gyönyörűen, még ha a második nem is jött össze. Mivel tizenketten voltak a kategóriájában, ő sem került dobogóra, de megérdemli a gratulációt.

Guba József katában indult és egy hosszú szünet után újra beállt versenyezni. A kihagyásához képest nagyon szépen elért egy ötödik helyezést, amire büszke lehet, mert mi azok vagyunk. E mellett szép példát mutatott tanítványainak és újra megemlíthetem, hogy milyen jó edző is ő (megveregetheti a vállát, sensei).

Bensicz Ádám, aki egyben lapunk munkatársa, dobogós lett.

Ami engem illet, hosszú küzdelem után harmadik lettem és egy bronzéremmel gazdagíthattam gyűjteményemet. Egy meccset nyertem, de az én kategóriámban csak tizenegyen voltunk, és ez elég volt ahhoz, hogy felálljak a dobogóra, Romániát képviselve együtt két másik karatéssal a román válogatottból.

Mint észrevehették az eredményekből, kemény volt ez a bajnokság. Ez egy magasabb színvonalú verseny volt, amin csak a legjobbak vettek részt. Erősebbek voltak a pofonok, gyorsabbak voltak a rúgások és kínosabbak a bakik. Nekem például harc közben kicsúszott a lábam magam alól mikor rúgtam, és fenékre estem, majd kapálóztam a lábammal, mint egy partra vetett fóka, hogy meg ne üssenek. E miatt még mindig szégyellem picit magam, mivel sokan nevettek rajtam, de így viszszanézve tényleg vicces látvány lehettem. Annyit akarok ezzel mondani, hogy mindenki a legjobb formáját akarja hozni versenyzés közben. Mindenki nyerni megy oda, és ezért mindent bevetve küzd. Székelyhíd minden lakosa büszke lehet arra, ahogy a phoenixesek küzdöttek ismét és hogy képviselik mindenhol városunkat.

Viszont nem a dobogóra kerülés az, ami arra biztatja a karatésokat, hogy versenyezzenek. Megéri elmenni versenyekre, mert ismerkedünk és világot látunk. Évek óta versenyzek és megnézhettem Románia leggyönyörűbb helyeit. Bejártam Németországot és Lengyelországban is voltam. Ezek olyan emlékek, amik egész életemen át velem maradnak, aminek nagyon örülök.


Írta: Bensicz Ádám