Profi oktató segít házikedvenceink jobb megértésében
„Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor az soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között.” (Mark Twain)
A székelyhídi Cristian Iuhas olyan, mint bármelyik húszas éveiben járó srác. Egy fontos dologban azonban különbözik másoktól: a hobbija a munkájává vált és azon irigylésre méltó emberek táborába tartozik, akik azzal foglalkoznak, amit igazán szeretnek. Hosszú út vezetett idáig, míg felismerte magában az elhivatottságot és az állatszeretetből szakértelem lett.
2008-ban Szatmáron elvégzett egy kutyaoktatói kurzust, mely Romániában eddig az első és egyetlen ilyen jellegű tanfolyam volt. Szervezőjével a szakkörökben elismert és méltán híres Román Józseffel életreszóló barátságot kötött a tanfolyam során. Ő a pártfogásába vette és Cristian egy évet gyakornokoskodott mellette, mely komoly tudással és tapasztalattal látta el a jövőre nézve.
Az ő révén ismerkedett meg az általa alapított Dog for Life nonprofit szervezettel is, mely keretén belül számos önkéntes tevékenykedik. Munkájuk célja a sérült emberek rehabilitációja állatterápia révén, ami külföldön már komoly orvosi körökben is elismert gyógymód, de hazánkban sajnos még gyerekcipőben jár. Munkájukat, tevékenységüket bárki támogathatja adója 2%-ának felajánlásával és az érdeklődők több információval is gazdagodhatnak, ha meglátogatják a www.dogforlife.ro honlapot.
Állatokkal bánni, állato
t tartani komoly és felelősségteljes gondolkodást és munkát igényel. Sajnos sokan felelőtlenül vállalnak kisállatot, vagy nem törődnek az ezzel járó kötelezettségekkel. Helyi körökben sajnos csak a disznót és a szarvasmarhát tekintik fontos háziállatnak, s bár a legtöbb helyen kutyát is tartanak, ők nem kapják meg azt a kellő bánásmódot és szeretetet, melyre minden ebnek szüksége lenne.
Az állatok a barátaink és társaink és nem az a fő cél, ha kutyánkat különböző dolgokra megtanítjuk, hogy utána dicsekedjünk és cirkuszi attrakcióként „villogjunk vele”, hogy már mit tud az eb – vallja Cristi. Az oktatás célja egy kommunikációs rendszer, egy mély kapcsolat kialakítása ember és állat között.
Mielőtt háziállatot vennénk vagy fogadnánk örökbe, számos kérdést kellene feltennünk magunknak. Vajon felelőségteljes gazdája tudok-e lenni? Vállalom-e a kutyatartással járó költségeket (védőoltások, megfelelő táplálék, állatorvosi díj, gondozáshoz szükséges eszközök)? Hajlandó vagyok-e rá időt szánni? stb.
Aki a kutyáját szeretné tanítani, nem árt, ha néhány alapszabályt betart – ajánlja Cristi:
1. Türelem, türelem és türelem!!!
2. Soha semmilyen módon ne bántsd a kutyád. Az agresszió mindig csak ront a helyzeten.
3. A feladatok betanításánál először mindig nyugodt, ingerszegény környezetet válassz!
4. Sok-sok jutalom és dicséret, akár játék vagy kutyafalatok és fő a kitartás.
A lelkes kutyagazdik számos jó tanácsot és ötletet találhatnak az interneten, számos szakkönyv is letölthető a témával kapcsolatban. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy kérdéseire nem kap kielégítő választ, segítséget kérhet szakértőktől is. „Bármilyen kérdésetek, problémátok adódik, hozzám bármikor fordulhattok tanácsokért, segítségért” – mondja Cristi és én remélem, hogy ez a felhívás visszhangra talál majd sok állatbarát lelkében. Én azt kívánom, hogy a jövő egy felelősségteljesebb generáció felcseperedését hozza, akik jobban megértik és tisztelik az állatokat, mert ők a barátaink és társaink.
Így befejezésként pedig egy idézettel zárom gondolataim, kedvenc könyvemből, Müller Péter Szeretetkönyvéből a feltétel nélküli szeretetről és gondoskodásról: „Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját… tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
Ványa Blanka
Vélemény, hozzászólás?