Egyre több és egyre nagyobb vihart kavart fel tavaly a Szenátus által megszavazott kutyatörvény és ennek a következményei. Nem az a gond, hogy az ebtartókat kötelezik bizonyos uniós szabályok betartására (mikrochip, póráz, sterilizálás stb.). Ezek egy része jogos és mindenki által el is fogadható, ám – és itt van a bökkenő – a díjszabások megállapítása már a helyi tanácsok jogkörébe tartozik. Ilie Bolojan nagyváradi polgármesternek is volt néhány tervezete, amely felháborította a megyeszékhely lakosait, állatvédőit. Gondolván a problémák csökkentésére tervbe vette azt is, hogy különös figyelmet fordítanak arra, hogy vidékről nehogy Nagyvárad utcáira kerüljenek azok az ebek, melyek tulajdonosai inkább megszabadulnak kedvencüktől, minthogy kifizessék a megszabott díjakat.
Ezzel az elképzeléssel nem is lenne semmi baj, csakhogy Bolojan úr elfelejtette figyelembe venni azt a tényt, hogy nemcsak Váradra vihetnek kutyákat, de onnan is hozhatnak el kutyusokat. Ennek köszönhető, hogy Székelyhíd–Hegyközszentmiklós közötti útszakaszon több gazdátlan jószág jelent meg. Ezek egy része a két település valamelyikén jelent meg, egyre növelve a kóbor kutyák számát. Az állatok egy része szerencsés volt, új gazdit talált, befogadták őket, szerető otthonra találtak. Ám nagyon sokan közülük az utcán maradtak, bandába verődtek, kukákat fosztogatnak vagy pedig jobb híján a baromfiólakat szemelték ki élelemforrás gyanánt. Ez már jogosan háborítja fel az ártatlan polgárt. Méghogy mindenféle kóbor kutya az ő udvarán fogja meg a rántanivaló csibéket? Meghogy a gyerek ne mehessen ki félelem nélkül az utcára? Mert a legszebb és legjobban gondozott fajtiszta kedvenc is kellemetlenséggé válhat, közgyűlölet tárgya lehet belőle. A tegnapi meleg szemű kutyusból lesz az az állat, amit mindenki üthet, bánthat, kínozhat.
Erről ki tehet: a kutya? Ő biztosan nem, hisz őt is csak az éhség hajtja, a létfenntartás ösztöne vezérli, az akarat, hogy túléljen. Közben pedig nem érti, hogy egyik nap még a gazdik kedveltje volt, nem sokkal késõbb pedig mindenki szidja, üti-veri, zavarja. Hibáztatni lehet az állattartót is, amiért ezt teszi/tette kedvencével, meg azt is, aki ebbe a helyzetbe kényszeríti a kutyust és a gazdit is egyaránt. Erre kellene gondolnia, ha már nem Bolojan úrnak, de legalább valamelyik „szakértőjének”. Mert a hatalommal felelősség is jár: minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb a felelősség is. Csak van, aki ezt elfelejti…
Béres Imre
Vélemény, hozzászólás?