A még kabátgombolós tavaszi időben már rákacsintott a rügyfakasztó napsütés az érkörtvélyesi ünneplőkre. Egy-egy légáramlat smirgliként karcolta az arcokat, miközben a napsugárfattyak már viháncoltak a fák ágai között. Kemény viadal volt mindez, de a végkimenetel nem vált kétségessé: újra győzött a tavasz, az élet, az újrakezdés pillanata. Ahogyan a márciusi ifjak szabadságeszméi is ismételten újjáélednek a soron következő nemzedékekben, úgy a természet sem adja fel soha az ébredésesszenciát.

A helyi iskola mögötti téren kialakított emlékhely a világháborúban elesettekre mutat erőt adón, bátorító lendülettel. Ezúttal is sokan gyűltek össze az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapján, március 15-én, magyarságtudatot ápoló szándékkal.

A Himnusz közös eléneklését követően Kovács Emese helyi RMDSZ-elnök szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kitért a pesti srácok forradalmi lendületére, amikor a kishitűséget „kiseperték” a köztudatból. Sorsformáló eseménynek nevezte a 174 évvel ezelőtti történéseket, amely által többnek, igazabbnak érezhetjük magunkat, olyan szellemi erőt tudhatunk magunk mögött, amelyet Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári és Jókai képviseltek. „A tizenkét pont előtt ott áll egy mondat: »Legyen béke, szabadság, és egyetértés!« Kívánhatunk-e mást, ennél többet a nemzet ünnepén? Hiszen a ma embere is büszkén, hittel, békében és magyarként akar itt élni és dolgozni a Kárpát-medencében. Ez a ’48-as forradalomnak mába hajló üzenete” – fogalmazott Kovács Emese.

A továbbiakban Nagy István, Érkörvélyes község polgármestere fejtette ki az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos gondolatait. Mondandójában kitért a világjárvány okozta megpróbáltatásokra, ugyanakkor szolidaritásra szólított fel az ukrajnai háború ellen, ahol ártatlan emberek élete, köztük az ott élő magyaroké, került veszélybe.

„A ma itt élők »forradalmi« helytállását a soron következő romániai népszámlálás próbája is jelenti. Minden magyar büszkén vállalja fel nemzetiségét, meg kell mutatnunk az általunk képviselt erőt, hogy politikusainkat hathatós hátszéllel támogatva segítsük közösségünkért folytatott munkájukban. Ugyanakkor a magyarországi választásokon való részvételi jogunkkal is élnünk kell, hogy az eddigi sikeres nemzetpolitika folytatódjon, de egyúttal legyen ez üzenet is az anyanemzet felé, hogy számíthatnak ránk, ahogyan többi testvéreinkre is szerte a Kárpát-medencében” – fogalmazott a község első embere.

Az ünnepség folytatásaként Halász János tanár kronológiai sorrendben ismertette a korabeli forradalmi eseményeket, majd pedig Fodor Vivien-Anita, Barabás Barbara, Kecskés Friderika, Szűcs Botond és Szalai Martin szavalatát hallgatták meg a résztvevők. Az esemény ünnepélyességét emelte az iskolások éneke. A megemlékezést záró Szózat közös eléneklését megelőzően intézmények képviselői és magánszemélyek helyezhették el a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatánál.

Valahol a magasságban összekacsintottak a viharos századok hősei: áldozatuk nem volt hiábavaló!


Írta: D. Mészáros Elek