Tavaszi héj-alá oltás

A héj-alá oltás módszerét a gyümölcsfaalanyok tavasszal történő nemesítésére szokták alkalmazni, tehát a tavaszi oltások közé sorolhatjuk.

Mikor az idő elkezd felmelegedni, a gyümölcsfákon megjelennek az első leveles hajtások és beindul a nedvkeringés, akkor lehet elvégezni a héj-alá oltást. Ekkor a gyümölcsfaalany „könnyen adja a héját”, vagyis a kéreg könnyen felválik. Az utóbbi évek változó, szeszélyes tavaszi időjárási körülményei miatt a héj-alá oltást április elejétől kezdődően egészen május végéig elvégezhetjük.

A héj-alá oltás esetében az a fő szabály, hogy a beoltandó alanynak vastagabbnak kell lennie az oltóvesszőnél. A másik fontos szempont az, hogy az alanyban már be kell indulnia a nedvkeringésnek, „könnyen kell adnia a héját”, míg az oltóvesszőnek nyugalmi állapotban kell lennie.

A héj-alá oltáshoz a téli fagyok előtt megszedett és helyesen tárolt oltóvesszőket kell használnunk. Mikor a pincéből vagy hűtőszekrényből elővesszük az oltóvesszőket, ellenőriznünk kell, hogy nincs-e megráncosodva a kéreg, mert az bizony a kiszáradás jele. Ha az oltóvessző belső része foltos, akkor fagykár érte, az sem jó, ha már megindult kihajtani. Az ilyen oltóvesszők nem alkalmasak az oltáshoz, mert nincs esély rá, hogy az oltásunk sikeres legyen.

A héj-alá oltás lépései:

1. Az első lépés tehát a héj-alá oltás esetében, hogy ellenőrizzük, az oltóvesszőnk alkalmas-e az oltáshoz. Ha úgy találjuk, hogy az oltóvesszőnk ép, akkor egy metszőolló segítségével az oltóvessző alsó és felső végét levágjuk és eltávolítjuk.

2. Ezután az alanyt is ki kell választanunk, amelynek vastagabbnak kell lennie a nemes oltóvesszőnél. A vad alany törzsét vagy ágát (ha koronába szeretnénk oltani) egy fűrész vagy éles kés segítségével ferdén simára vágjuk.

3. Ezt követően az oltóvesszőnket két-háromrügyesre vágjuk, majd pedig az alsó rügy alatt egy metszéssel egész hosszan, ferdén elvágjuk egy oltókés segítségével.

• 

• 

4. Az alany kérgét egy oltókés segítségével fentről lefelé, függőlegesen kissé bevágjuk ott, ahol az oltást el szeretnénk végezni. Ennek a bevágásnak körülbelül olyan hosszúnak kell lennie, mint az oltóvesszőn vágott metszlap. Ezután az alany kérgét a bevágásnál kissé felfeszítsük jobbra és balra az oltókés segítségével.

5. Az oltóvesszőt az alany kérge alá toljuk úgy, hogy az oltóvessző metszlapján a zöld háncsréteg, a kambiális szövet és az alany kérgének belső oldalán található háncsréteg érintkezzen. Itt fog létrejönni a forradás.

6. Az oltásunkat rafiával, szigetelőszalaggal vagy speciális oltószalag segítségével rögzítjük, vagyis szorosan többször áttekerjük és bekötözzük.

7. A nyílt sebeket oltógyantával bekenjük, azért, hogy a kambium forradását elősegítsük és megakadályozzuk a kiszáradást.

A héj-alá oltás esetében is fontos néhány higiéniai szempontot betartanunk, mert a helyes oltási technika mellett ez is hozzájárul az oltás sikeréhez. Nem ajánlott az oltóvesszőn vágott metszlapot, vagy az alanyon ejtett sima vágást kézzel vagy más eszközzel megérinteni, hiszen ekkor a növény élő része előtárul és ez a felület bizony igen érzékeny és sérülékeny, akárcsak egy emberi testen vágott nyílt seb. Az oltáshoz használt eszközöket – mint például a metszőolló kése vagy az oltókés – is ajánlatos alkohollal lefertőtleníteni.

Ha jól dolgoztunk, akkor az oltásunk sikerességéről körülbelül már két hét elteltével megbizonyosodhatunk, hiszen az oltásunk jó esetben ki fog hajtani.

A beoltott alanyról a kihajtott vadhajtásokat ajánlatos időnként eltávolítani, mert így az alany inkább azokat fogja táplálni és nevelni, nem pedig a beoltott nemes ágat. Ha erről nem gondoskodunk, akkor nagy az esély rá, hogy az oltásunk el fog halni.

Kívánok mindenkinek eredményes tavaszi munkát és sok szerencsét az idei terméshez!

Irodalom: Jeszenszky Árpád: Oltás, szemzés, dugványozás, Mezőgazda­sági Kiadó, Budapest, 1968