Oltóvesszők szedése és tárolása tavaszi oltáshoz

Akinek kertje és elegendő területe van, érdemes gyümölcsfát ültetnie, hiszen akkor saját termesztésű gyümölcsöt ehet, amiről tudni fogja, hogy nincs tele mérgező permetszerekkel.

Ennek leggyorsabb módja, ha kész gyümölcsfacsemetét vásárolunk. Azonban ha a szomszédban vagy, egy távoli rokonnál kóstoltunk egy ízletes gyümölcsöt, aminek már senki sem tudja a fajtáját vagy már nem kapható a kereskedelemben, akkor is van rá mód, hogy a saját kertünkben tudjunk egy ilyen gyümölcsöt termő fát. Csupán némi elszántságra és odafigyelésre van szükség, hogy saját kezűleg szaporítsunk gyümölcsfát, melyhez az első lépés az oltóvessző megszedése.

Az oltáshoz mindig jól beérett egyéves vesszőket kell megszednünk. Vigyáznunk kell arra, hogy a megszedett oltóvessző fajtája azonos legyen a kiszemelt alanyéval. Az oltóvesszőket a lombhullás után szedjük, melyre legalkalmasabb időszak a november és december, mielőtt még a vesszők fagykárt szenvednének.  Viszont túl korán sem érdemes oltóvesszőt szedni, mivel a fáknak át kell esniük egy 8–10 °C-os hidegen ahhoz, hogy nyugalmi állapotba kerüljenek.

A csonthéjas gyümölcsfélékről származó oltóvesszőket (őszibarack, kajszibarack, szilva, cseresznye, meggy) még a fagyok előtt szedjük meg, mert ezek sokkal érzékenyebbek  mint az almástermésűek (alma, körte, birs, nospolya). Az almástermésűek oltóvesszejének megszedése is november–decemberben a legideálisabb, de ezt is legkésőbb februárban tegyük meg.

Az oltóvesszőket a termő anyafák déli oldaláról kell szedni, mert ott az ágak mindig fejlettebbek. Az oltóvesszők tövét és hegyét ne használjuk oltásra, mert ott a rügyek éretlenebbek és fejletlenebbek. A túl vastag vagy túl vékony vesszők sem alkalmasak az oltásra. Legjobbak a ceruza és az ujjnyi vastagság közötti vesszők (5–12 mm).  Maga az oltóvessző hossza 30–40 cm legyen, amin levélrügyek vannak. A levélrügyeket onnan ismerhetjük fel, hogy hegyesebbek és hosszúkásabbak, mint a virágrügyek, melyek kerekdedebbek. Figyeljünk arra, hogy a vesszők egészségesek legyenek, ne legyen rajtuk betegség vagy kártevő.

Ha többféle oltóvesszőt gyűjtünk, akkor ezeket érdemes kisebb csomókba kötözni és jeltáblával ellátni, felcímkézni. A felcímkézett oltóvesszőket tárolhatjuk pincében vagy akár hűtőszekrényben is. Ha pincében tároljuk a vesszőket, akkor ezeket homokba vermelve kell tartani, ami azt jelenti, hogy a vesszőket kb. fele hosszúságig homokba dugjuk. Ha túl nagy a homok nedvessége, az oltóvesszők megpenészednek, megfeketednek. A pincének szellősnek is kell lennie, mert nedves melegben a vesszők megindulhatnak, így alkalmatlanok lesznek az oltásra. Hűtőszekrényben 1–5 °C között tárolhatjuk az oltóvesszőket tavaszig műanyag zacskóba csomagolva vagy frissen tartó fóliába tekerve (semmiképp se tegyük fagyasztóba).

Ahhoz, hogy saját gyümölcsfát állítsunk elő, a vegetatív szaporítási módok közül az összenövesztés technikáját kell elsajátítanunk és alkalmaznunk. Az összenövesztés nem más, mint az egy növényről származó növényi rész ránövesztése egy másik növényre, vagyis az alanyra. Ez történhet szemzéssel vagy oltással. Szemzésnél rügyet illesztünk az alanyra, míg oltásnál, általában két-három rügyes vesszőt. Tehát az összenövesztés során legyen az oltás vagy szemzés, ágat, gallyat, vesszőt, hajtást vagy rügyet növesztünk össze az alannyal. Mindkét növényen sebet ejtünk és e sebeken át az átültetet rész összeforr az alannyal, így a két növényi szervezet egy közös növényt alkot, amit oltványnak nevezünk. Az oltvány gyökérrendszere az egyik, míg hajtásrendszere a másik növényről származik. Amit tudnunk kell azonban az, hogy csak azonos növénycsaládhoz tartozó fajok és fajták növeszthetők össze sikeresen és adnak tartós életű oltványt.

Az oltási módoknak is több fajtája ismert, mint például a hasítékoltás, párosítás, kecskeláb-oltás, lapozás, héj-alá oltás, héj-alá oltás rüggyel, csukaszáj oltás, sípolás, ablakos oltás stb. Bármilyen oltási módot válasszunk a korona magasságában lévő ágakba végezzük el az oltást. A hasítékoltást és a párosítást kora tavasszal, a fagyok elmúltával tudjuk alkalmazni, általában februárban és márciusban. Ekkor a gyümölcsfák még nyugalmi állapotban vannak, szünetel a nedvkeringés és a fa héja nem válik le a fatestről, „nem adja le a héját”. Az oltási módok közül a kecskeláb-oltást, lapozást, héj-alá oltást, héj-alá oltást rüggyel, csukaszáj oltást, sípolást és ablakos oltást akkor kell alkalmazni, amikor a fában már megindul a nedvkeringés és az alany héja már könnyen elválik a fatesttől, „feladja a héját”.  Erre majd április–májusban kerülhet sor.

Ha a kedves olvasót még több részlet érdekli, javasoljuk Veress István A gyümölcskertész kézikönyve című írását (1961) és Jeszenszky Árpád Oltás, szemzés, dugványozás című munkáját (1968).