A rock megkoronázott királyai, az Edda lépett fel a városnapok színpadán, akik 43 éve töretlelen sikerrel állnak a színpadon. Az együttes frontemberével, Pataki Attilával a koncert előtt beszélgettünk.

– Milyen érzés nektek Erdélyben koncertezni?

– Nekem minden koncert fontos, legalábbis ez 43 évig így volt. A mai napig mindig én pakolom be a cuccaim a koncertek előtt és mikor pakolok, mindig tudom hová megyünk. Amikor az utunk Erdély felé vezet, olyankor a lelkemben valami mindig megmoccan. Mivel általában nyáron játszunk a legtöbbet, évekbe telt, míg eljutottam Nagyboldogasszony csodálatos fénybenállására (a csíksomlyói búcsúra). Hazafelé az úton megszólalt a lelkemben az Erdély felé című dalunk, ami azóta is minden koncertünkön elhangzik. Erdély különös helyet foglal el a szívemben. Nagyon, nagyon szeretem Erdélyt!

 

– Szerinted mi a hosszú sikeretek titka?

– Ma már tudom, a szenvedély. Aki színpadra vágyik, az szenvedéllyel kell legyen az iránt, amit csinál. Egy idő után megjelenik a szolgálat is, a másik elengedhetetlen része a dolgoknak. Aki úgy megy fel a színpadra, hogy csak kapni akar, az nagyot téved. Azt a színpad előbb-utóbb le fogja dobni magáról. Először adni kell, csak adni, és utána majd kapsz is.

 

– Dolgoztok-e valami új anyagon?

– Igen, a 43. albumunkon, amit jövőre egy hatalmas Aréna-koncert keretén belül fogunk bemutatni. Dupla albummal érkezünk, amely két lemezből fog állni, az egyiken dalok lesznek a testnek, a másikon a léleknek, így körülbelül 20–25 új dalról van szó.

 

– Van-e olyan dalotok, ami különösen közel áll a lelkedhez?

– Igen van, 343. Körülbelül ennyi Edda-dalunk van és mind a 343 közel áll a szívemhez. Mind az én gyerekem.

 

– Mit üzensz a helyi rajongóitoknak?

– Azt üzenem, hogy készüljenek fel mindenre, mert odacsapunk neki. Félretéve a viccet, mint mindig, most is adni jöttünk, adni, szeretetet teremteni. A rock zene, a pillanat varázsa. Ma már olyan ez az egész, mint egy szertartás, amikor eggyé válunk testben-lélekben, és ettől gyönyörű az egész.


Írta: Ér hangja