Januári lapszámunkban már beszámoltunk arról a Kommunikáció Határok Nélkül Plusz elnevezésû projektről, melynek célja közelebb hozni egymáshoz a határmenti területeken élőket. Első állomása Debrecen volt, ahol idén januárban egy öt napos képzésen vehettek részt azok a Bihar és Hajdú-Bihar megyeiek, akik úgy döntöttek, hogy részt vállalnak a közös fejlesztések elősegítésében. A képzés végén olyan pároknak kellett alakulniuk, melyeknek egyik tagja magyarországi, másik pedig romániai. A párok azt a feladatot kapták, hogy közösen dolgozva megvalósítsanak valamit, ami településük egy apró darabkáját megismerteti a nem ott élőkkel. Ennek a feladatnak értelmében következzen most két írás az érmelléki, illetve a Hajdú-Bihar megyei magyar lakodalmakról.

 

Lakodalom az Érmelléken

 


Az 1930-as évekkel kezdődően az Érmelléken a lakodalmakat szombaton tartják, ám az előkészületek természetesen hamarabb elkezdődnek. Már napokkal, hetekkel korábban összeülnek a közelebbi nőrokonok, szomszédok, és kezdetét veszi a csigacsinálás, hiszen a csigaleves, a csigatésztával befőzött húsleves a lakodalmak elmaradhatatlan része. Ez a munka igazi közösségi eseménynek számít, ugyanúgy, mint az, hogy a rokonok, szomszédok lisztet, tojást, tyúkot visznek a lakodalmas házhoz, melyért cserébe kaláccsal, borral kínálják őket. A tyúkokat csak a lakodalom előtt egy nappal, pénteken vágják le és kopasztják meg, majd másnap, azaz a lakodalom napján főzik belőle a levest.

 

 

A szombat délelőtt leginkább a vendégek fogadásával, illetve a lakodalmas ételek készítésével telik. Az ebéden általában jóval kevesebben vannak, mint az esti mulatozáson, ilyenkor az ifjú menyasszony még nincs is menyasszonyi ruhába öltözve. Az ebéd általában valamilyen zöldség leves, gulyás vagy csorba, valamint csirkeaprólék vagy pörkölt és hozzá lakodalomtól függően krumplipüré, rizs vagy tarhonya. Az ifjú ara hamarabb befejezi az ebédet, mint a többiek, hogy hazamehessen és elkészüljön, felkészüljön a nap további részére. Ilyenkor szokott sor kerülni a szépítkezésre, frizurakészítésre, és természetesen a menyasszonyi ruhát is ekkor ölti magára a menyasszony, ebben rendszerint a koszorúslányai segítenek neki. Mire ezzel elkészülnek, a násznép is befejezi az ebédet, ami után zenei kísérettel elindulnak a lányos házhoz kikérni a menyasszonyt. Az odavezető úton a kint álló kíváncsiskodókat borral kínálják a fiatal legények, hogy nekik is juttassanak kicsit az ünnepi jókedvből. A menyasszonyt kikérni a vőfély feladata, aki tulajdonképpen a fiatal pár szóvivője, hiszen a vőlegény nevében beszél akkor, amikor kikéri az ifjú arát, és az ara nevében beszél, amikor elbúcsúztatja a menyasszonyt a legközelebbi családtagoktól. Ezt követően az első koszorúslány is elbúcsúztatja a menyaszszonyt, ezúttal lánytársaitól. Ezt követően együtt elindulnak a templomi esküvőre, a vőlegényt az első koszorúslány, a menyasszonyt a vőfély kíséri a templomba. A templomi esküvő után, mely felekezetenként más és más, s melyre épp ezért most nem térek ki, a vőlegény és a menyasszony immár egy párként indul el a lakodalmas teremhez. Fontos, hogy ne ugyanazon az úton menjenek, melyen a templom felé mentek, mert ez az itteni babona szerint nem hoz szerencsét.

 

 

Az igazi mulatság akkor kezdődik, amikor ide megérkeznek; a zenészek rázendítenek, a meghívottak táncra perdülnek, közben felszolgálják a vacsora első fogását, a hidegtálat, amelyen ma már a hagyományos disznóságok (hurka, tepertő) mellett modernebb ínyencségek is fellelhetők. Ezt követi a fentebb már említett csigaleves, majd a töltött káposzta, a pörkölt és a levesben főtt, kipirított tyúkhús, végezetül pedig a sütemények. Mindezeket a vőfély pikáns és humoros versekkel vezeti fel és ösztönzi a vendégsereget evésre. Ez alatt már folyik a tánc, és a fiatal párt is általában különböző próbatételek elé állítják, melyek szintén nem szûkölködnek pikáns jegyekben. Közben a menyasszonyi torta is terítékre kerül, melyből mindenki kap egy szeletet. Ugyanekkor szokott sor kerülni a menyasszonylopásra, vagy menyasszonyszöktetésre is, amikor is a lelkes és bátor férfiak elrabolják az arát, akinek a visszaadásáért általában pénzt követelnek. Miután már mindenki kellőképpen átvette a mulatós hangulatot, következik a menyasszonytánc, e közben szokták átadni borítékban a fiatal párnak szánt pénzt vagy ajándékot. A menyasszonytánc után folytatódik a mulatozás, s hogy a szórakozó társaságnak legyen erre energiája, a süteményeket fennhagyják az asztalokon, és hajnalban rántott hússal kínálják őket. Ezt követően mindenki hangulata és vérmérséklete szerint akár reggelig is mulathat.

 

 

Pap Enikő

 

(Hajdú-Bihar megyei lakadalmi  leírást következő számunkban közöljük – szerk. megj.).