A Székelyhídi Kulturális Napok nyitányaként először rendeztek január 18-án nótaestet a Stubenberg-kastélyhoz tartozó egykori grófi pincében. A mulatni, szórakozni vágyóknak a nagyváradi Szőcs Lőrincz és népi zenekara húzta a lassacskán már falvainkban is feledésbe merülő dallamokat. A jelenlévőket nem kellett sokáig noszogatni, egykettőre bekapcsolódtak a nótázásba. A mulatozás közepette még táncra is perdültek a fiatalabbjai.

Másnap igazán szórakoztató, mondhatni pajzán, de ennek ellenére kultúramentő estnek örülhettünk a helyi cukrászdában. Marosán Csaba színművésznek, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjának Erotika és szexualitás a néphagyományban című egyéni előadását nézhette, hallgathatta a helyszínt zsúfolásig megtöltő közönség. Az előadó már a legelején elmondta, hogy műsora során tabutémákat feszeget, amelyek ugyanakkor szerves része hagyományunknak, értékeinknek. Ez pedig nem más, mint a múlt század első felének szexuális szokásai, elfogadott, vagy éppenséggel elítélt erkölcsi magatartásformái. Az előadott szövegeket közlő korabeli idős férfiak és asszonyok kiléte ismeretlen, hisz inkognitóban nyilatkoztak az adatközlőknek. A művész mimikája, gesztusai, az ízes tájszólásban elmondott szövegek összhatása élménydús estet teremtett.

Mindehhez dalbetétek is társultak. Meglepően őszintén beszéltek úgy a férfiak, mint a nők a kor szexuális szokásairól, a félrelépésekről, a hűségről és hűtlenségekről, az érdekházasságokról, amelyek szerelemnélküliségük folytán gyakorta megnyomorították a házaséletet. A fogamzásgátlás ma már megmosolyogtató praktikái is szóba kerültek, miközben azt is megtudhattuk, hogy akkoriban a domború fenekű, terjedelmes mellű lányok voltak a kelendőek. A legények teljesítőképességét nem testi nagyságuk határozta meg, mert előfordult, hogy a termetes legényeknek bizonyos testrészekből kevesebb jutott a kelletténél. Egy biztos tippet azért megfogalmaztak, amely legénynek izmos a lába, az bizton helytál az asszonynál is. Bár kordokumentumok megidézéséről szólt az előadás, mégis a téma pikantériája révén kimondottan szórakoztató volt, amit gyakori tapssal jutalmazott a közönség.

Marosán Csaba az első szerelmes párt, Adámot és Évát megjelenítő bábukkal.

A színművésszel az előadás előtt sikerült néhány szót váltanunk Marosán Csabával, aki többek között elmondta, hogy már többször is járt vidékünkön, a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, illetve Hegyközszentmiklóson is fellépett. Több egyéni, más-más jellegű előadással lép fel Erdély-szerte, de a célja mindegyikkel ugyanaz: a Facebook-generációval megszerettetni a színházat, az irodalmat. Úgy tapasztalja, hogy ha játékosan, humorral fűszerezve, interaktív módon állítja elő műsorait, akkor a fiatalok nagyon is fogékonnyá válnak a versek, a költészet iránt. Szükséges a kőfalakon kívülre vinni az üzenetet, mert ez a módja annak, hogy színházba tudják csalogatni a közösséget. „Ezt a módszert nem én találtam fel, – mondta a színművész – a múlt század harmincas éveiben Makkai Sándor erdélyi református püspök, valamint Márton Áron római katolikus püspök már gyakorolta mindezt, népművelés címen terjesztették a magyar irodalmat.”


Írta: D. Mészáros Elek