Háromnapos programsorozattal ünnepelték a Magyar Kultúra Napját Székelyhídon január 21–23. között a városi múzeum épületében. A már hagyományossá vált, harmadszorra megszervezett rendezvény kezdőprogramjára, a könyvvásárra és filmvetítésre sajnos a lakosok csak igen kis százaléka volt kíváncsi. A kolozsvári Polis Kiadó könyvvására nyitotta a programsorozatot, ugyanis a szintén kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör vendégköltői, Muszka Sándor és Márkus Sándor sajnálatos balesetük miatt (szerencsére komoly testi sérülés nem történt) nem tudtak jelen lenni. A Polis-könyvek igen széles palettáját felvonultató vásáron mindenki kedvére válogathatott és a kiadó ajándékaként 20%-os kedvezményben is részesült.

 

 

Főként erdélyi írók műveit népszerűsítik, így a verseskötetektől a politikai és filozófiai művekig számos témakör fellelhető kiadványaik között. Bár nagyon kevesen érdeklődtek a könyvek iránt, a kiadó terjesztőjét, Szabó Loránd Sándort ez nagyon nem keserítette el, hiszen véleménye szerint manapság az emberek csak ajándékozás céljából vásárolnak szépirodalmi kiadványokat és maguknak inkább szakirodalmat vesznek. Csüggedésre azonban semmi ok, hisz jelszavuk az értékek közvetítése, egy hosszadalmas, de semmiképp sem reménytelen küldetés. A kiadó munkatársa is elárulta, hogy két hónapon belül internetes honlapot indít a Polis Kiadó, így a világhálón keresztül is megvásárolhatjuk majd kedvenc könyveinket.
A vásár a szombati bál folyamán is folytatódott, de a bálozók körében a csokiszökőkút érdekesebb látványosságnak bizonyult a könyveknél.

Az első nap estjének fő attrakciójaként pedig egy 2010-es francia dokumentumfilmet vetítettek le, amelyet az Anjou Lafayette filmforgalmazó támogatásával mutattak be, kisszámú, de kíváncsi közönségnek. Jean-Paul Jaud rendező Vigyázat, ehető! – a francia bioforradalom című filmje egy francia kisvárosban, Barjacban játszódik, ahol az emberek rájöttek, hogy a betegségek elkerüléséhez és az egészséges élethez teljes életmódváltásra van szükség. Emlékezetes jelenetben három kisgyerek sétál az idilli francia kisváros utcáján, kezükben kosár, amelyben házi készítésű sütemények, kalácsok vannak. Hangosan kínálják portékáikat: „Vegyenek biosüteményt!” Szóba is elegyedik velük két üldögélő öregember, akik megkérdezik, mitől bio az a sütemény?

 

 

Erre a kérdésre ad választ a dokumentumfilm, melyben kiderül: a a festői szépségű településen az erőltetett gyümölcstermesztésben használt vegyszerek miatt jelentős arányban megnőtt a rákos megbetegedések száma az utóbbi évtizedekben. Így az addigi vegyszeres növénytermesztést a barjaci lakosok biogazdálkodással váltották fel, mely remélhetőleg meghozza a kívánt eredményt a gyilkos kórral szembeni küzdelemben. Gyökeresen megváltoztatták az iskola eddigi étrendjét, a szakácsok ezután csak biotermékekből készítették az ételeket. A helyi ellenállás a műételekkel szemben a környező településekben is felkeltette az érdeklődést. A filmnek ez az egyik fő üzenete: ne várjunk a politikusok vagy más „nagyok” megváltó döntéseire, hanem hallgassunk a lelkiismeretünkre, és ne adjunk mérgező anyagokat is tartalmazó „ennivalókat” a gyerekeinknek. A film befejezésében újra láthatjuk a gyerekeket, akik a „mitől bio a sütemény?” kérdésre azt válaszolják: mert nem kezelt. Jó válasz, mondják a mókás öregek, majd két euró helyett egy dallal fizetnek a süteményért. A dalt mellesleg már alig tudják felidézni, egy folyóról szól, de helyette arra kérik a gyerekeket, énekeljék el az új dalt: „Cement folyik a mederben…”, ami a gyerekek indulója lett a környezetszennyezés elleni tüntetésükként.

 

 

Jagos Helén