Hajdúk és kurucok Szentmiklóson

Előléptetésekről és tervekről értekeztek a hagyományőrzők

A II. Partiumi Hajdú- és Kuructábornak, valamint a hagyományőrzők évi közgyűlésének Hegyközszentmiklós adott helyet október 21-én. A találkozóra a Partiumból, a magyarországi Álmosdról, Kisvárdáról, Tépéről, valamint a Felvidékről érkeztek vendégek.

Rozsdás falevelekből terített avarszőnyeget az ősz a „kuruc” kúria füves udvarára, ahová sorra érkeztek a közgyűlésre meghívottak. Paroláztak egymással, a régi ismerősök tereferébe bocsátkoztak, az újonnan érkezőket kupicányi pálinkával hamar „beavatták”. Családiassá nemesült a hangulat már a legelején, hisz közös cél, a nemzeti értékek megóvása, továbbadása fűti mindegyiküket. De amint a hivatalos program kezdetét vette, onnantól a fegyelmezett viselkedés lett a mérvadó.

A hivatalos köszöntés („Erőt, tisztességet!”) elhangzását követően közösen elénekelték a II. Rákóczi Ferenc fejedelem szerezte Győzhetetlen én kőszálom… kezdetű éneket, majd pedig Miklós Csaba Péter hegyközcsatári református lelkipásztor igehirdetését hallgathatták a Bírák könyve alapján. Mint mondta, október a nemzeti emlékezés hónapja, az aradi vértanúkra, az 1956-os forradalomban odaveszettekre, üldözöttekre gondolunk ilyenkor. A Bírák könyvében szereplő Gedeonhoz hasonlóan gyakorta mondjuk, hogy elhagyott minket az Isten. A szokásos kérdést is felteszszük, miért lett ilyen a sorsunk? A párhuzam Gedeon és nemzeti tragédiáink között a válaszban is fellelhető: „… mert gonoszul cselekedett Izrael népe az Isten szeme előtt”. Mi is hasonlóképpen bűneink jussát kaptuk történelmünk során. Magyar nemzetünk lelkének mélyén a keresztény lepel alatt még mindig él az ősi pogányság, ebből kell megtérnie a népnek – fogalmazott az igeszóló.

Gellért Gyula hagyományőrző ezredes az évenkénti mustrára szólított fel, amelynek során a viselet szakszerűségét, a fegyverzet és a zászlók állapotát ellenőrizték. Szintén Gellért Gyula vezényelte az újonc „kuruc katonák” eskütételét, amelynek során a hagyományőrzők táborába lépett Birizdó József Tépéről, Dezső József Élesdről, Mészáros Károly és Miklós Csaba Péter Hegyközcsatárból, valamint Nagy Mátyás a Felvidékről.

Vadász István „kuruc dandártábornok”, a II. Rákóczi Dandáregység főparancsnoka helytállásuk elismeréseként díszkarddal jutalmazta felvidéki nemzettársait, a kisvárdai hagyományőrzők pedig nemzeti zászlót adományoztak a II. Rákóczi Ferenc Partiumi Hagyományőrző Dandáregységnek.

Az események további része a kúriában folytatódott, ahol kivetítő segítségével Oláh Attila hagyományőrző ezredes Bocskai Istvánról értekezett, bemutatva a fejedelem életútját, vallásos életét, valamint a korabeli jogviszonyokat. A történészi alapossággal felépített előadást követően emlékeztek meg arról a 65 hegyközszentmiklósi kuruc vitézről, akik Bóné András ezredében szolgáltak.

Meleg Vilmos színművész, hagyományőrző ezredes nemzeti érzéseket keltő versösszeállítással szolgált a jelenlévők felé, majd pedig tisztek előléptetése zajlott.
Gellért Gyula a hagyományőrzők éves tevékenységéről számolt be, majd pedig a következő esztendő terveit ismertette. A kuruc kultúra sokrétűbb kibontására tett javaslatot: hagyományőrző alkotótáborok, bőrdíszművesség oktatása, kuruc énekek és hangszerek tanulása, korabeli táncok elsajátítása, hímzőkör létrehozása stb. szerepel a kijelölt célok között. Továbbá szorgalmazta egy címtár létrehozását, ami révén a tagok közötti kapcsolattartás még közvetlenebbé válhat.

A Pusztai Farkasok Íjászegyesület nevében Bokor Zoltán székelyhídi várkapitány mondott köszönetet Gellért Gyulának azért a nemzetmegtartó ténykedéséért, amellyel évtizedek óta szolgálja megmaradásunk. A Szózat közös eléneklésével, illetve az azt követő tábori ebéddel ért véget a kúriában megtartott eseménysor.