Fergeteges rocktörténeti koncertet adott a Házhoz megy a Zenede Oktatási Centrum csapata május 9-én a székelyhídi Szabó Ódzsa Városi Színházban. A 2020-ban tervezett, Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, határon túli koncertsorozatot több alkalommal újratervezték a világjárvány miatt, de a várakozás megérte. Ha kattintáshajhász címet akarnék adni a beszámolónak, azt írnám: Felrobbant a székelyhídi színház! Ez az állítás azonban kattintásmérőtől függetlenül is megállja a helyét. A Zenede csapata két ízben adta elő műsorát, ebből a délelőtti alkalom, amelyre iskolásokat vártak, elsöprő erővel hatott a gyerekekre, de a kísérő pedagógusokra és a szervezőkre is.

Az élőzenei élmény és a zenészek kapcsolódása a gyerekekkel oly módon szabadította fel a csemetéket, amilyet se a megjelent tanítók, se a sokat látott szervezők nem láttak korábban a településen. Twistelés és riszálás a széksorok között, hajmeresztő sikítások, lábdobogás mert We will rock you, hajrázás a karzaton, a gyerekeken ámulva is táncoló tanító nénik és tenyérzsibbadásig tartó tapsok – nagyjából ezzel szembesülhetett, aki benézett a nézőtérre. Ezt bizony nehéz lett volna felülmúlni az esti, felnőtteknek szóló előadás alatt az összegyűlt, maroknyi közönségnek. Ám a hangulat teljesen mást, egy barátságos házibuli érzését hozta, amely szemmel láthatóan nagyon szükséges volt, ha figyelembe vesszük az elmúlt két év viszontagságait.

A Házhoz megy a Zenede alapötlete több mint tíz éve született, fő célkitűzése a gyermekek zenei nevelése, a hangszerekhez való közelítése, különös tekintettel a magyar pop-rockzene fejlődésének és meghatározó alakjainak megismertetésére, a világ zenetörténeti idővonalán is elhelyezve a kellő mérföldköveket. A zenei lista kialakításákor az volt a szempont, hogy a gyerekeknek koncertélményben legyen részük, még ha nem is ismerik feltétlenül az évtizedekkel korábbi dalokat vagy az általuk leírt érzelmeket. Emellett természetesen a felnőtt vagy korosabb közönség megmozgatása is rendkívül fontos. Nos, azt hiszem, ez mind megvalósult kis városunkban. A zenészgárda (Baricz Gergő – ének, Bordás József – dob és történetmesélés, Megyaszay István – basszusgitár, Nagy Zoltán – gitár) mesterien rakta össze a kínálatot: minden a felpezsdítő Jailhouse Rock című számmal kezdődött, aztán előkerült a Petróleumlámpa és a Kétforintos dal is, és minden egyéb a Skorpiótól a Tankcsapdáig. De eközben kiderült az is, hogyan alakult ki a magyar punkmozgalom, mi volt a Pink Floyd vagy a Metallica, hogyan fejlődött a gitár mint hangszer és mitől volt akkora zenész Jimi Hendrix? Mindezt pedig fűszerezték Tavaszi szél vizet áraszt rockverzióval és az István, a király rockoperarészlettel is. A tavaszi, Magyarországon lezajlott hatvanelőadásos turné után Erdélybe indultak a zenészek – ennek a körútnak volt első helyszíne Székelyhíd. Erdélyben tizenkét nap alatt tizenkilenc előadással örvendeztetik meg különböző magyarlakta települések közönségét.


Írta: Bíró Orsolya