Új szakokkal és eszközökkel bővül a kágyai iskola

Zsigmond Levente új igazgató számos projekttel tenné minél több diáknak vonzóvá a tanintézményt

A Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceum újonnan kinevezett igazgatójával, Zsigmond Leventével beszélgettünk pályája kezdetéről, az iskola jelenlegi helyzetéről és jövőbeli terveikről.

– Ön nem érmelléki születésű. Meséljen arról, hogyan került ide, mit csinált, mielőtt a pedagógusi pályára lépett?

– Nagyváradi születésű vagyok, édesanyám orvos, édesapám mérnök, húgom is orvos, így én a tanári végzettségemmel kicsit kilógok a sorból. Ezt később viccesen szólva próbáltam azzal kompenzálni, hogy elvégeztem az agrármérnökit. Gyerekkoromban nagyon sokat sportoltam, úsztam, vízilabdáztam. Ami számomra a legmeghatározóbb volt, a karate  kyokushin nevű ágazata, amit tizenkét évig elég magas szinten űztem, és amiben jelentős eredményeket sikerült elérnem: ötszörös országos bajnoki címet szereztem és európai ezüstérmes voltam. Időközben elvégeztem a testnevelési és sport egyetem alapképzését, majd magiszteri képzést szereztem belőle, és elkezdtem tornatanárként dolgozni. Ekkor választanom kellett a sportpályafutás vagy a pedagógusi karrier között, illetve a gyerekek között, akikkel tanárként dolgoztam. A kettő együtt sajnos nem működött. Mivel sokat foglalkoztam a gyerekekkel az iskolai programon túl is – edzéseket tartottam nekik, táborokat szerveztem és osztályfőnökként kisebb kirándulásokat is, részt vettünk együtt nyári táborokban és téli sítáborokban, cserkésztáborokban is –, láttam, hogy ezt nagyon szeretik és én is nagyon szerettem, ezért úgy döntöttem, hogy a sportkarrieremet feláldozom, hogy a gyerekekre koncentrálhassak.

Frissen végzett pedagógusként a versenyvizsgát követően kezdtem el Hegyközszentmiklóson és Érköbölkúton tanítani, ekkor fedeztem fel, hogy milyen csodálatos hely az Érmellék. Nekem mindkét település külön helyet foglal el a szívemben, nagyon szeretem ezeket a településeket, nagyon szép emlékeim vannak arról a tizenegy évről, amit e két településen dolgoztam. Ebből hatot az érköbölkúti iskola vezetőjeként, ez is nagyon szép periódus volt. Nagyon sokat tanultam az ottani kollégáktól, a diákoktól, az érmelléki emberektől, a hely szépségéről és történetéről. Észrevétlenül elkezdtem kötődni az Érmellékhez, és így jutottam arra a döntésre, hogy letelepszek Szentmiklóson, amit azóta sem bántam meg. Közben Érköbölkúton belekóstoltam az iskola irányításába, bár távolról sem volt akkora rálátásom és befolyásom az egész folyamatba, mint az később következett. Erre akkor adódott lehetőségem, mikor elvállaltam a kiskereki Bocskai István Általános Iskola igazgatását. Ezt a szerepet négy évig töltöttem be, és a másik két településhez hasonlóan Kereki és a hozzá tartozó Érkeserű és Asszonyvására is nagyon a szívemhez nőtt. Sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítani a kollégákkal, a gyerekekkel és a szülőkkel is, csak jót tudok mondani mindenkiről, és bár fájó szívvel jöttem el, éreztem, hogy váltanom kell, egy nagyobb kihívás elé akartam nézni, így kerültem Nagykágyára.

– Ahogy említette, ezelőtt négy évig a kiskereki Bocskai István Általános Iskola igazgatója volt, tehát a feladat nem egészen új. Mégis miben más most a nagykágyai iskolát vezetni?

– A nagykágyai iskola egy teljesen más szint, más kihívás, kicsit még én is keresem a helyem, hogy a lehető leghasznosabb tagja legyek ennek az egyébként nagyon jól összeforrt és jól együttműködő csapatnak. Kerekiben mondhatni, mindenes voltam, itt sokkal inkább le vannak osztva a feladatok. Most úgy látom, nekem abban lesz nagy feladatom, hogy kialakítsam az iskola imázsát, és ezt minél messzebbre eljuttassam, minél több gyereket idecsábítsak. Az első hónapok tapasztalata alapján azt tudom mondani, hogy a kollégák nagyon jól képzettek, ügyesek, nagyon lojálisak az iskolához. Minden sikeres igazgató mögött áll egy sikeres csapat, nélkülük nem működne, ez biztos. A kiskereki iskolához képest itt újdonságot jelent továbbá, hogy ez egy szakiskola nagyon sok különböző osztállyal, óvodától kezdve estiben végezhető líceumig minden megtalálható. Ez is érdekesség volt számomra, hiszen látom azt, hogy a minisztérium egyre nagyobb hangsúlyt fektet a szakoktatásra, amivel magam is egyetértek. Nyilvánvaló, hogy egyre inkább szükség van a jó szakmunkásokra, ahelyett, hogy olyan diplomás egyetemet végzett fiatalokra lenne igény, akiknek amúgy sem sikerül munkát biztosítani.

– Ha jól tudom, új szakok beindítása is tervben van. Mikorra tervezik, mi ezeknek a célja?

– Az előző és az idei évhez képest két új szak fog indulni. Az agroturizmushoz lesz csatolva egy kertművelés, kertészet szak, ami lényegében a borászatra szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen ez a terület most van fellendülőben az Érmelléken. A szőlészettel, a bor készítésével, gyümölcstermesztéssel ismerkedhetnek majd meg a diákok. Ennek kapcsán már beszéltem több nagy borásszal is a környéken, többek közt Biharon és Hegyköszentimrén, valamint Székelyhídon is. Ez egy duális szakon fog indulni, ami azt jelenti, hogy a diákok, amellett a havi 200 lej mellett, amit az állam juttat nekik, kapnak még 200 lejt a cégektől, ahol gyakorlatoznak, természetesen csak akkor, ha az iskolában és a gyakorlaton is jelen vannak. A másik új szak az autószerelés, ez nem duális, viszont nagyon sok lehetőség lesz gyakorlatra járni, mert Székelyhídtól Biharig több cég is jelezte, hogy szívesen fogadna praktikázó diákokat.

– Az iskolának nagyon sok diákja van más településről. Hogyan igyekeznek idecsábítani őket, mi az, ami ennyire vonzóvá teszi az iskolát a diákok számára?

– Az egyik erősségünk, hogy sok különböző szakmát lehet az iskolánkban tanulni, és mint az előző válaszomból is látszik, igyekszünk most is valami újjal előrukkolni, olyasmivel, amit máshol nem, vagy nem ilyen magas színvonalon lehet tanulni. Ezenkívül terveim közt szerepel a bentlakás megnyitása is, az egyik emelet például vadonatúj bútorokkal van berendezve, hogy ne csak az érmelléki gyerekek iratkozzanak az iskolánkba, hanem messzebbről jöttek is. Az Érmelléken van több szakiskola is, a gyerekek létszáma viszont egyre kevesebb, így ez nagyon jó lehetőség lenne arra, hogy más iskolák helyett inkább minket válasszanak. Az idei évben a meghirdetett helyek száz százalékban beteltek, ami nagyon nagy dolog. Erre fogunk törekedni jövőre is, nagy kampányt tervezünk folytatni, reklámozni fogjuk az iskolát. Tavasztól, ha a járványhelyzet megengedi, személyesen is ellátogatunk más iskolákba, hogy sikerüljön minél több gyereket bevonzani, és mi is megnyitjuk az iskola kapuit, meghívjuk más tanintézmények diákjait, hogy bemutassuk nekik iskolánkat.

– Melyek az iskola és az ön személyes célkitűzései iskolaigazgatóként, mik a jövőbeli rövid, illetve hosszú távú tervek?

– Amint már említettem, a bentlakás beindítása mindenképp prioritás most számomra, ezenkívül célom, hogy újabb projekteket sikerüljön lebonyolítanunk, valamint minél több program szervezése az iskola berkein belül, hogy idecsábítsunk minél több diákot és vonzóvá tegyük számukra az iskolánkat.

– Említette a projekteket. Vannak-e olyanok közöttük, amelyek már folyamatban voltak, mikor ön megkapta igazgatói kinevezését és vannak-e olyanok, amik azóta kezdődtek el?

– Mióta idekerültem, új projekteket még nem írtunk, hiszen annyira rövid idő telt el azóta, hogy egyszerűen nem volt még idő rá, de már tervezzük új kiírások megpályázását. Vannak viszont olyanok, amik régebben lettek leadva, de már az én idekerülésem után kezdődtek el. A már zajló projektek közül említeném a ROSE-t. Ez a nappali tizenkettedik és az esti tizenharmadik osztályosoknak szól és célja, hogy javítsa az érettségin elért eredményeket, az által, hogy a tanárok pluszoktatást tudnak tartani a diákoknak, illetve az iskola fontos felszereléseket kapott, okostáblákat, laptopokat, kamerákat, tehát technikailag nagyon nagy arányban tudtunk újulni. Ezenkívül tavaly volt az Iskola utáni iskola (Școala după şcoală) elnevezésű projekt, az I–VIII osztályoknak, ezt a román állam finanszírozta és idén nyáron járt le. Illetve vannak ennél nagyobb projektjeink is: a POCU – Omul sfintește locul nevet viselő, ennek keretében vettük a szimulátorokat. Van egy több tízezer euró értékű buldózerszimulátorunk, amit a gyerekek nagyon élveznek, illetve egy hegesztőszimulátorunk, ami szintén nagyon hasznosnak bizonyul. Ezenkívül van egy másik POCU-s projektünk is, ami az Educația – cheia succesului nevet viseli. Ez lényegében egy legóprojekt, melynek célja, hogy a gyerekeknek játékosan mutassuk be a robotika és a programozás fogalmát, a legójátékok segítségével. A legót mint tanítási módszert alkalmazzuk, ez által megkedveltetjük a célcsoporttal például a matematikát. Ezenkívül van egy megnyert POCU – Educația în Liceul Cadea elnevezésű projektünk is, ami számítástechnikai eszközök beszerzését teszi lehetővé. Már csak azt várjuk, hogy mikor tudjuk az eszközöket beszerezni, amik által az iskolát technológiai szempontból egy magasabb szintre emelhetjük. Igazi modern iskolává válhatunk általuk, hiszen a vásárolható eszközök között szerepelnek okostáblák, laptopok, nagyon komoly digitális felszerelések.

– Az irodájának az ajtaján a következő idézet olvasható románul és magyarul egyaránt: „Az iskola vezetője számára a vezetés azt jelenti, hogy másokkal együtt tanulnak, szolgálják és törődnek az emberekkel, a lehető legjobb tanulási környezetet teremtik meg gyermekek és felnőttek számára egyaránt.” Mondhatni, hogy ez az ön hitvallása igazgatóként?

– Igen, ez magában foglalja mindazt, amit eddig is vallottam iskolaigazgatóként. Mindig ezek voltak számomra a legfontosabb elvek, hogy közösen dolgozzunk és közösen építsük fel a gyermekeink jövőjét, hiszen egy pedagógusnak ez a legfontosabb hivatása. Talán nem véletlen, hogy a párom is pedagógus, két gyönyörű gyermekünk van, apaként és tanárként is ugyanazt az elvet vallom: a gyermekek mindenek felett!