A hirtelen jött meleg elől az évszázados fák lombjai alatt kerestek menedéket a várakozók. Szellők játszadoztak a lombok sűrűjében, eközben fent a magasban már készülődtek az újabb locsolkodáshoz a záporeső sötét, marcona katonái.
Hangszórók pörgették a hangulatot, a városközponti parkban készülődtek a III. Székelyhídi Városnapok ünnepélyes megnyitójára. Színes, könnyed táncos ruhákban pörgött a helyi Tini Dance Center fürge lábú csapata (felső képünkön), Oláh Katalin együtt mozgott, libbent tanítványaival. A rövidke show végeztével nem maradt el a jól kiérdemelt taps sem, a hosszú felkészülés zsoldja. A turulmadaras emlékmű talapzatánál Béres Csaba polgármester köszöntötte a megjelenteket.

Magyarul és románul elmondott beszédében Tamási Áron regényének főhősét, Ábelt idézte, akinek Amerikáig kellett elmennie ahhoz, hogy megtudja, mi végre is vagyunk a világon. Az egyszerű embertől kapott, ésszerű válasz: hogy valahol otthon legyünk benne. „Mi ne menjünk el Amerikáig, hanem itt, Székelyhídon találjuk meg a választ kérdéseinkre, hisz ez a város a mi otthonunk” – mondta az elöljáró, majd jó és tartalmas szórakozást kívánt mindenkinek. Szabó Ödön parlamenti képviselő a közösségteremtés fontosságát hangsúlyozta, ami ez egyes emberek kapcsolatára épül. A háromnapos ünnepség jó alkalom arra, hogy odamenjünk egymáshoz, szólt váltsunk, amire a hátköznapok rohanásai közepette kevés időnk jut – ösztönzött Szabó.

A város „gyöngye”, a Béres Csilla vezette Búzavirág Népdalkör énekeivel, dalaival még fennköltebbé emelte az eseményt.
A turulmadár óvta millenniumi emlékmű koszorúzásával zárult a városnapokat megnyitó rendezvény.


Írta: D. Mészáros Elek