November utolsó vasárnapja a katolikus egyházban Krisztus Király ünnepe. Mit is jelent ez? Valaminek a vége és mégis valami újnak a kezdete. Ez az ünnep jelzi az egyházi év végét. A következő vasárnap már Advent első vasárnapja, ami már a várakozás, a karácsonyra, Jézus eljövetelére való készülődés kezdete.

 

Ezt az ünnepet XI. Pius pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában, amikor is erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit, és ezt Krisztustól és az egyháztól való elfordulásként ítélte meg. Az ünnep a II. vatikáni zsinat után 1969-ben került az adventet megelőző utolsó vasárnapra.
Alapgondolata az első keresztények idejére vezethető vissza, és a Szentírásban is több utalást találhatunk erre vonatkozóan. Pilátus például kérdést szegez Jézusnak: „király vagy?”, mire Jézus a maga egyszerűségében így válaszol „magad mondád […] de az én országom nem e világból való”.

 
Vonhatunk-e párhuzamot az akkori kor embere és a mai rohanó világ embere között? Talán igen. Minden korban az emberek kerestek és keresnek valamit, valami kapaszkodót, valami nem kézzel foghatót, ami segít átlépni az élet nehézségein. Kereshetjük ezt zajos szórakozó helyek füstös magányában vagy az alkohol bénító irrealitásában, vágyban vagy a tű-por élet és lélekromboló mámorában, de a kapaszkodót csak a belső csend valóságában, Krisztus egyszerűségében találhatjuk meg. Vágyunk annak az országnak az állampolgárságára, ahol nincs szükség személyazonossági igazolványra, útlevélre, nincs szükség vagyonra, pénzre, ingatlanokra, csak az egyszerű tiszta hitre, ami nem kézzelfogható, nem anyagias és nem sikerorientált.

A mai kor átlagembere hitét vesztett, céltalan elfásultságban tengeti napjait és keres valamit, ami ott él benne, valahol a lelke mélyén leszorítva, kalitkába zárva, mit egy rab madár. Krisztus a szabadulást kínálja fel kereszthalála által mindazoknak, akik keresik Őt és elfogadják az Ő egyszerű tiszta jelenlétét.
Jézus Krisztus az örökkévalóságba mutat utat a húsvéti feltámadás által mindenki számára. Fogadjuk magunkba, éljünk a felkínált lehetőséggel, hisz ez az egyetlen kulcs a kalitkához.

 
A mai kor keresztény embere ne felejtse el a régi latin röpimát: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!” Azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik. Hisz tudjuk, Jézus azt mondta: „Én vagyok az igazság, az út és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak én általam.” (Jn 14,6) Járjunk ezen az úton, éljünk Jézus Krisztussal Jézus Krisztusban, hogy az előttünk álló ünnep teljes legyen és a várakozás ne legyen hiábavaló.

 
B. J. R.