Megszólalt a nyolcadikosok számára utolsó szünetet jelző csengő a Nagykágyai 1. Számú Technológiai Líceumban június 7-én délelőtt 10 órakor. Hamar eljött az az idő, hogy már nem passzív szemlélőként vannak jelen a ballagáson, mert a mostani búcsúztató már róluk szól.
Felhangzott a Gaudeamus a folyosón vonuló ifjak részéről. Az iskola dísztermében várakoztak a szülők és tanárok.
A búcsúztató és díjkiosztó ünnepséget Karancsi Béla igazgató beszéde nyitotta meg. Ezt követték Ostroveanu Ágota aligazgató üdvözlő szavai román nyelven. Ebbe a nyolc évbe sok minden belefért: örömök, bánatok, sikerek, kudarcok és ezzel nem is lenne baj. Ami viszont világossá válik a végzősök számára, hogy vannak olyan zsákutcák, amelyekbe besétálva veszteség nélkül nem lehet kijönni.
A ballagó diákokra tekintve mégis bizakodunk, mert az ember sorsa a küzdés. Változik a küzdőtér, változnak az ellenfelek, változnak a „fegyverek”, változik a harcmodor, de a küzdelem marad. Rájuk is ez vár. Az iskola akkor is tanított és tanít, amikor nem lehet jegyekkel ábrázolni az eredményeket vagy azok hiányát. Az elmúlt nyolc évben a végzősök életének részévé vált, az élet pedig állandóan munkálkodó, kíméletlen tanítómester.
A hetedikesek Sas Enikő tanár vezetésével előkészített igényes búcsúztatója és a nyolcadikosok búcsúzója után, Balla Frigyes osztályfőnök osztotta ki a három díjat az arra érdemeseknek.
A végzősök megköszönték mindazt, amit nevelőiken, társaikon keresztül az iskolától kaptak az elmúlt nyolc évben, a szülőknek pedig a biztonságot, a gondoskodó szeretetet.
Balla Frigyes osztályfőnök, vallástanár záróbeszédében azt hangsúlyozta, hogy Isten segítsége továbbra igénybe vehető az őszintén Hozzá közeledők számára.
B. F.
Végzős nyolcadikosait is útjára engedte egy héttel a XII. osztályosok ballagása után, június 7-én a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum. A hagyományoknak megfelelően reggel 9 órától kezdődtek a ballagási műsorok, amikor egy utolsó emlékezetes órát tölthettek együtt a múzeum épületébe gyülekezett szülők, diákok és tanáraik. Idén négy végzős osztály tanulói vettek búcsút iskolájuktól, osztályfőnökeiktől, tanáraiktól. Megható volt a búcsú mindenkinek, hiszen ha lesznek is olyanok, akik beiratkoznak az ősztől Székelyhídon induló természettudományi vagy humán profilú IX. osztályokba, ilyen formában már nem fog együtt maradni egyik osztály sem.
Négy év emlékeit idézték fel az osztályok filmben, beszámolókban, fotókban. Minden félelmüket, a vakáció közelségének csábításait legyőzve, összefogva megmutatták tanáraiknak és szüleiknek tehetségüket egy-egy vers, ének, tánc segítségével, megköszönték a tanulásban, fejlődésben kapott segítséget. Minden gyerekre büszkék lehetünk valamiért, akiknek jobban vagy kevésbé ment a tanulás, hiszen minden ellenszelet legyőzve mégis befejezték a VIII. osztályt. Szép félidő ez, amikor meg lehet pihenni, lehet örülni az elért sikereknek, gondolkodni a továbbtanulásról, kicsit már talán a felnőttként elképzelt életről is, hiszen a választott líceumi osztály felelősséget kíván, profilja már meghatározhatja, milyen egyetemen lesz lehetőségük továbbtanulni. Örüljünk együtt nekik, bízzunk sikerükben! Hajrá tovább, nyolcadikosok!
Jagos Helén
Utoljára szólt Érköbölkúton a csengő a VIII. osztályos tanulók számára június 6-án. Ballag már a vén diák, énekelhettük közösen, hisz elérkezett a pillanat, amikor itthagyják iskolánk, azt a helyet, amely második otthonuk volt. Papp Mónika angol szakos tanárnő, kinevezett igazgató köszöntötte és bátorította őket, hogy folytassák tanulmányaikat, hisz az életben meg kell állni a helyüket. Ezután a VIII. osztályosok búcsúműsora következett, mellyel elköszöntek tanáraiktól, társaiktól. Osztályfőnökük, Sandu Annamária beszédében a jóra intette diákjait.
B. A.
Elballagott a hegyközszentmiklósi Toldy Általános Iskola nyolcadik osztálya június 7-én. Megtartottuk az utolsó osztályfőnöki órát, ahol megbeszéltük az elmúlt évek szép dolgait, mindazt, amire szívesen emlékszünk majd vissza. A ballagók megkapták Domahidi Krisztina rajztanárnő által készített kitűzőiket, amelyek viselésével még inkább megmarad számukra a hely, ahol annyi évet töltöttek. Felhangzott a Gaudeamus igitur kezdetű ének, mellyel végigjártuk az osztályokat, elbúcsúztak diákjaink iskolatársaiktól, a tantermektől, óvó néniktől, tanítóktól, tanáraiktól. Mocsár László igazgató kitartásra biztatta a ballagó diákokat. „Ahogy az acélt edzik, olyan a tanulók fejlődése is” – mondta. Következett a VII. osztály búcsúelőadása Mocsár Irén osztályfőnök vezetésével. Ezután a ballagók köszöntek el, versben és énekben mondtak köszönetet szüleiknek, tanáraiknak: „Annyi mindent kéne még elmondanom, ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom…” (Ismerős arcok: Nélküled) A műsor záró részében diákjaink video-összeállítást tekinthettek meg az elmúlt évek összefoglalásaként.
Béres Angéla
Vélemény, hozzászólás?