Székelyhídon az Érmelléki Ősz keretében tartották a hagyományos szüreti mulatságot. Kicsit szemerkélő esőben a vidám szüreti bálos csapat „lóerőkkel felvértezve”, traktorral indult az utcai felvonulásra. A feltűnő menet bejárta az egész várost, így hívogatva a lakosokat az esti szüreti bálba.

A kisbíró minden megállónál felolvasta hirdetményét, viccesen pellengérre állítva a város ügyes bajos dolgait:

„S ha netán a jóléttől unatkoznak,
s nem volna mit tenni,
Utazzanak Dubajba,
hisz az ma a trendi!
Ott üdült idén Székelyhídnak krémje,
Állítólag fellendít majd minket
az arabok »rémje«” – hangoztatta a kisdobos.

Az Érmellék településein ilyenkor ősszel mindenütt felpezsdül az élet, hiszen kezdődik az év egyik legfontosabb eseménye, a szüret. Csokalyon a szüreti mulatságot – mely esemény a betakarítás végét jelzi – szeptember 26-án szombaton rendezték meg. E jeles ünnepen a hagyomány szerint a falusiak a munka során bekoszolódott ruháikat, színes viseletre cserélik, és abban járják végig a település utcáit.

Így tettek szombaton a csokalyi fiatalok is Fazekas Zoltán szervezésében. Bár az eső megnehezítette a dolgukat, tizenegy pár hat díszes szekéren, a Papp–Szász-kúriától indulva, szépen sorba vette a falu utcáit és szüreti tánccal hívogatta a lakosságot az esti bálba.

Véget értek a nyár perzselő kánikulai napjai, s helyükre lassan-lassan bekopogtat az ezerszínű érmelléki ősz. S, ha már ezen a szőlőtermesztésről híres tájegységen élünk ebben az időszakban illik ellátogatnunk a hagyományos szüreti mulatságokba. Ezt tettük a szeptember utolsó szombatján, amikor Jeremiás Éva szervezésében és az érköbölkúti fiatalok főszereplésével indult el a környék szüreti báljainak sora. A bálokra való készülődés és az általuk nyújtott élmény amellett, hogy ápolja és élteti a település hagyományát összetartja a fiatalságot s, közösségfejlesztő erőként hat.

A viseletbe öltözött fiatalok fáradtságot nem kímélve, saját hagyományaikhoz híven három település (Érköbölkút, Érolaszi és Hegyközszentmiklós) utcáit muzsikaszó kíséretében énekelve, táncolva járták végig, így hívogatva a falvak lakosságát az esti mulatságba. Mindhárom település utcáin előadták jól begyakorolt szüreti táncaikat, melyet mindenütt nagy szeretettel várt, s hálásan díjazott az utcára sereglő lakosság.

Szüreti bált szerveztek Csokalyon, a fiatalok szorgalmasan készültek a nagy napra, heti 3-4 alkalommal tartottak próbát, ami csapattá kovácsolta őket. Október 18-án, szombaton kora délután indult a felvonulás Csokaly utcáin, elől a postás, utána a hagyományos viseletbe öltözött fiatalok. Az ünneplők régi szüreti bálos nótákat énekelve több helyen megálltak a falu utcáin, így hívogatták az embereket az esti bálra, ami 20 órától kezdődött, és hajnalig tartott. A zenét a nagykágyai Buliszerviz biztosította, jó hangulatban most sem volt hiány.

Szabó Szilvia

Szorgalmasan készült a hegyközszentmiklósi fiatalság a nagy napra, heti két-három alkalommal tartottak próbát, ami csapattá kovácsolta őket. Szeptember 29-én, szombaton délután indult a menet, elől a postások lóháton fehér ruhában, őket követték a szekéren népviseletbe öltözött szüreti népdalokat éneklő fiatalok. A fiatalokat az utcán zenével Bíró Attila és fia kísérte. A bálba hívogató fiatalok több helyen is megálltak a falu utcáin, bemutatván az erre az alkalomra betanult koreográfiát.
A zenészeknek köszönhetően hamar jó hangulatúvá váló bál este 8-kor kezdődött A szüreti harang hagyományos árverését éjfél után ejtették meg, ami után úgy a szerencsés nyertes, mint a többi mulatozó tovább ropta a táncot.

Nagykágyán negyedszerre szervezték meg a szüreti táncosok találkozóját szeptember 9-én. A program délután 14 órakor kezdõdött a nagykágyai szüreti táncosok hívogatójával, akik szekérrel, lóháton a kisbíróval körbejárták a falut tánccal, nótával hivogattak az esti bálra a falu lakóit.

„Ősszel érik, babám, a fekete szőlő…” – énekelték a hegyközszentmiklósi fiatalok, amikor szüretet köszöntve felvonultak népviseleti ruhában, körbejárva a falut.

Harmadik alkalommal tartották meg a szüreti táncosok találkozóját szeptember 10-én Nagykágyán. A magyar ember számára a szüret nem őszi munkának, hanem igazi ünnepnek számít. Erről akarván tanúbizonyságot tenni a kágyaiak idén is kitettek magukért, s zenével és tánccal ünnepelték meg a szüretet. A délutáni felvonulás alkalmával a falubeli ifjak körbejárták a falu utcáit, hogy tánccal és nótákkal hívogassanak mindenkit a szüreti táncosok esti találkozójára, majd az azt követő bálra.