Románia legjelentősebb pékipari rendezvényén ismerkedtek a szakma modern vívmányaival
Szakmai tanulmányi kiránduláson vett részt a Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceum négy diákja Brassóban április 2–5. között. A kirándulás fő célja az volt, hogy ellátogassanak többek közt a 13. GastroPan kiállításra, amely Románia legjelentősebb pékipari, cukrászati és vendéglátóipari szakmai rendezvénye.
Nagy hangsúlyt fektetnek a pék-cukrász, illetve szakács-pincér szakos diákok oktatására a Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceum vezetői és élelmiszeripari szaktanárai. Az elméleti és gyakorlati órák mellett tapasztalt szakemberek bevonásával igyekeznek élményekben gazdag, kreatív módon kihasználni a képzés nyújtotta lehetőségeket.
Ennek érdekében január végén az érmelléki származású Perje Csaba Oszkár, a bécsi Ritz-Carlton szálloda főszakácsa mutatta be a diákoknak az ételek mesterfokú elkészítésének csínját-bínját. A neves séf visszatérő látogatója az iskolának, nagyon jó kapcsolatot ápolnak, kölcsönös a szimpátia. Az idei tanévben már másodjára volt a tanintézmény vendége, a következő látogatása áprilisban lesz esedékes.
Zsigmond Levente új igazgató számos projekttel tenné minél több diáknak vonzóvá a tanintézményt
A Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceum újonnan kinevezett igazgatójával, Zsigmond Leventével beszélgettünk pályája kezdetéről, az iskola jelenlegi helyzetéről és jövőbeli terveikről.
– Ön nem érmelléki születésű. Meséljen arról, hogyan került ide, mit csinált, mielőtt a pedagógusi pályára lépett?
– Nagyváradi születésű vagyok, édesanyám orvos, édesapám mérnök, húgom is orvos, így én a tanári végzettségemmel kicsit kilógok a sorból. Ezt később viccesen szólva próbáltam azzal kompenzálni, hogy elvégeztem az agrármérnökit. Gyerekkoromban nagyon sokat sportoltam, úsztam, vízilabdáztam. Ami számomra a legmeghatározóbb volt, a karate kyokushin nevű ágazata, amit tizenkét évig elég magas szinten űztem, és amiben jelentős eredményeket sikerült elérnem: ötszörös országos bajnoki címet szereztem és európai ezüstérmes voltam. Időközben elvégeztem a testnevelési és sport egyetem alapképzését, majd magiszteri képzést szereztem belőle, és elkezdtem tornatanárként dolgozni. Ekkor választanom kellett a sportpályafutás vagy a pedagógusi karrier között, illetve a gyerekek között, akikkel tanárként dolgoztam. A kettő együtt sajnos nem működött. Mivel sokat foglalkoztam a gyerekekkel az iskolai programon túl is – edzéseket tartottam nekik, táborokat szerveztem és osztályfőnökként kisebb kirándulásokat is, részt vettünk együtt nyári táborokban és téli sítáborokban, cserkésztáborokban is –, láttam, hogy ezt nagyon szeretik és én is nagyon szerettem, ezért úgy döntöttem, hogy a sportkarrieremet feláldozom, hogy a gyerekekre koncentrálhassak.