Édesapja, Kerekes Géza nyomdokain jár Guba Kerekes Zsuzsa, a sokoldalú festőművész

Festőművész édesapa, alkotói vénával vértezett édesanya. ők Guba Kerekes Zsuzsa szülei. Soha nem volt kérdéses, hogy az önkifejezést ecsetvonásokba rejti.

Édesapjáról beszélgetve boncolgatjuk az emlékezés néhol gubancos, máshol kifeslett szálait. Kerekes Géza, míg élt, érdekes, értékes színfoltja volt Székelyhídnak, tehetsége mérhetetlen szerénységgel, emberséggel párosult. Magam is jól ismertem, fiam – aki sajnos már szintén nincs közöttünk – valaha rajongásig szerette festőtanárát. Most pedig lányával, Zsuzsával próbáljuk összerakni az első tenyérsimogató ecsetérintés máig ható varázsmisztériumát.

„Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!”

(Homonyik Sándor)

Kerekes Géza (1949–2011) székelyhídi tanár-festő emlékére. Ki is volt valójában Kerekes Géza? Férj? Édesapa? Pedagógus? Festő? Vadász? Természetbúvár? Ember volt, mint bárki más, mégis egyszerűsége, szerénysége dacára is kiragyogott a szürke átlagemberek közül. Egy paletta volt, melyre a sors keze ezer meg ezer színnel festette fel életének apró rezzenéseit. 1949. szeptember 13-án született a Bihar megyei Szalárdon. Gyerekkorától a természet szerelmese. A közeli rét, erdő és Berettyó-part kedvenc tartózkodási helye. Együtt indulnak a világot felfedezni az utcabeli gyerekekkel. Korán kibontakozó rajztehetségére már az általános iskolában felfigyeltek tanárai. Javaslatukra a Nagyváradi Művészeti Középiskolában folytatja tanulmányait.