Egyetemes imahetet tartottak a székelyhídi református templomban

Az idei ökumenikus imahét két hangsúly köré épült: mindenekelőtt Isten szeretetét és kegyelmét kell megünnepelni, „az emberiség megigazulását egyedül kegyelemből”, a Luther Márton nevéhez fűződő, ötszáz éves reformáció fő témájára utalva. Másrészt az imahét anyagának rá kell világítania a reformációt követő mély megosztottság fájdalmaira is, amelynek erős hatása volt az egyházra. Nyíltan meg kell nevezni a bűnt, és olyan lépéseket kell tenni, amelyek a megbékélés útjára vezetnek.

Különleges evangelizációt tartottak Szentjobbon

Rendhagyó imahetet tudhatott magáénak a szentjobbi református közösség február 16–23. között. A meghívott lelkészek nem csak prédikációkkal, de saját történetekkel is szolgáltak. A hetet a magyarkéci lelkipásztor és az ifjúsági együttes zárta.

„Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,1–7)

Ez volt a vezérigéje a nemrég lezajlott egyetemes imahétnek Szentjobbon, amelynek utolsó, vasárnap esti istentiszteletén az Ér hangja is jelen volt.

Egyetemes imahetet tartottak Nagykágyán március 20–27. között. A hét folyamán az istentiszteletek délután 7 órától kezdődtek a református templomban. Hétfő este „Egy test – sok tag…” – Ézs 55, 1–4: „… jertek e vizekre…” igeverssel Futó Ferenc érolaszi lelkipásztor nyitotta meg az imahetet. Az igehirdetést követően a nagykágyai ifjak és „öregebb” ifjak (ahogy Bara László nagykágyai lelkipásztor nevezte a gyerekeket és ifjakat) köszöntötték énekekkel és szavalatokkal a vendéglelkészt és a gyülekezet tagjat. Kedden Kovács Gyula margittai lelkipásztor hirdette az igét „Az apostolok tudományához való ragaszkodás egyesít minket” címszó alatt, az Ézs 51, 4–8 igeversek alapján.