„Krisztus szeretete szorongat”

Egyetemes imahetet tartottak a székelyhídi református templomban

Az idei ökumenikus imahét két hangsúly köré épült: mindenekelőtt Isten szeretetét és kegyelmét kell megünnepelni, „az emberiség megigazulását egyedül kegyelemből”, a Luther Márton nevéhez fűződő, ötszáz éves reformáció fő témájára utalva. Másrészt az imahét anyagának rá kell világítania a reformációt követő mély megosztottság fájdalmaira is, amelynek erős hatása volt az egyházra. Nyíltan meg kell nevezni a bűnt, és olyan lépéseket kell tenni, amelyek a megbékélés útjára vezetnek.

Végül Ferenc pápa 2013-as Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) című apostoli buzdítása szolgáltatta az idei év témáját ezzel az idézettel: „Krisztus szeretete szorongat minket”. Ezzel az igeverssel (2Kor 5,14) és a korintusiakhoz írt második levél egész ötödik fejezetének összefüggését figyelembe véve fogalmazta meg reformáció jubileumát előkészítő német bizottság a 2017-es imahét témáját. A bibliai igehely (2Kor 5,14–20) azt hangsúlyozza, hogy a megbékélés Isten ajándéka, amely az egész teremtettségre vonatkozik. „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.” Isten cselekedetének eredményeként az ember, aki megbékélt Krisztusban, válaszul arra hívatott, hogy szóval és cselekedettel is hirdesse ezt a megbékélést: „Mert Krisztus szeretete szorongat minket”.

Az igaz szeretet ismérvei
Az Istennel és egymással való megbékélés jegyében kezdtük meg az egyetemes imahetet a székelyhídi református templomban január 29-én. Oroszi Magda érkeserűi lelkész hirdette közöttünk Isten igéjét, s bár az akadozó fűtés miatt eléggé hideg volt a templomban, a bizonyságtevés melegítette a lelkeket. A János evangéliuma 15,13–17 verseire épített igehirdetés az igaz szeretet ismérvét tárta elénk, valamint a Krisztus-követők életében megmutatkozó lelki gyümölcstermés áldásait. A szolgálat után az érkeserűi egyházközség kórusa örvendeztette meg a híveket szép, kifinomult éneklésükkel.

Hétfőn este Pál László, az alig fél éve Paptamásiba kerülő lelkipásztor érkezett szolgálattevésre a gyülekezetbe. A 2Kor 5,15 alapján egyértelmű útbaigazítást kaptunk, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem Annak, aki meghalt érettünk, azaz Jézus Krisztusnak. A szolgálat megköszönése után gyülekezetünk Híd-építők dicsőítő kórusa szolgált.
„Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7). Ezen ige alapján nyitogatta az Úr lelki szemeinket kedd este Darabont Tibor ottományi lelkipásztor szolgálata által. Az estét a helyi IKE-tagok énekei tették színesebbé.

Hányféle Krisztus-követő van? Erre a fontos kérdésre kapták meg mindazok a választ, akik az otthon melege és kényelme helyett eljöttek szerda este az Úr házába. Lukács evangéliumában (9,57–62) háromféle embertípust állított elénk az ige, s minden jelenlévő szembesülhetett Jézus hívásával és a hívást visszautasító emberi kifogásokkal. Árus Csongor László hegyközszentmiklósi lelkipásztor nyomatékossá tette Jézus szavait: „aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára”. Ezen az estén gyülekezetünk konfirmálói szavaltak és énekeltek.
A Tasnád melletti Magyarcsaholyból érkezett a csütörtök esti szolgálattevő, Nagy Róbert András személyében, aki Ezékiel próféta könyve 36,25-27 igeversei alapján hirdette Istenünk bennünket megújító tervét, mely szerint eltávolítja testünkből a kőszívet és helyette új, érző, hús-szívet ad az embernek. Az est folyamán gyülekezetünk Halleluja kórusa szolgált.

Isten megbékélt az emberekkel
A szomszéd településről, Érolasziból érkezett közénk péntek este Futó Ferenc lelkipásztor, aki szintén hangsúlyozta az imahét vezérgondolatát, miszerint Isten megbékéltetett minket önmagával, Jézus által. A békétlenség nagymértékben befolyásolja az ember életét. Ha békétlen a szív és nem tud megbocsátani, akkor ez a lelkiállapot kihat az ember családi és közösségi életére. A bizonyságtevés után, a kissé felmelegedett templomban énektanulással tettük gazdagabbá esténket.

Miután Isten megbékélt egyszülött Fia által az emberrel, felelősségteljes és áldott megbízatást kaptunk mindnyájan: a békéltetés szolgálatát kell végeznünk szüntelenül – hangzott a szószékről Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkész ajkáról. Szolgálattevésre szólította fel jelenlevő gyermekeit is, akik énekléssel és imádsággal simultak bele az igei gondolatokba. A Halleluja kórus szép énekei és szavalatok tették meghittebbé együttlétünket.
Vasárnap, február 5-én délelőtt Veres-Kovács Attila, a nagyvárad-olaszi gyülekezet lelkipásztora zárta imahetünket, aki az Istennel való megbékélés szükségességét hirdette. Igehirdetése összegezte az egész imahét tartalmát és gondolatát. A megbékélésről nem elég csak hallani, arra törekedni kell. Hisszük, hogy ez így is lesz! Az idei imahetet a Híd-építők szolgálata zárta.

Áldjuk az Urat, hogy kegyelme által napról-napra gazdagabbá tett bennünket és imádkozunk azért, hogy az ő Igéje ne szóljon hiába! Hálás szívvel köszönjük a lelkipásztoroknak az igei szolgálatot, a kórusok, ikések, kátésok énekeit, a szavalók bizonyságtevéseit, az imahét lebonyolításához nyújtott bármilyen jellegű segítséget, a hideg miatt otthon maradók imádságát. Isten áldása legyen mindnyájuk életén!