A tojás az újjászületésnek, a termékenységnek a legősibb jelképe. A leggyakrabban használt szín a piros, mert a pirosnak védő erőt tulajdonítottak, de később minden színnel díszítettek tojásokat. Régen nem voltak mesterséges festékek, minden színt növények leveleinek, gyökereinek főzetéből kaptak. Előnyük, hogy az így festett tojás biztosan megehető. Kísérletező kedvûeknek ajánljuk. A növényeket már előtte való évben gyûjtögetni kell! A vöröshagyma külső héjával sárga vagy barna tojásokat festhetünk (minél tovább marad a lében a tojás, annál sötétebb lesz a szín). A lilahagyma héja vöröset fest, lilásbordót a cékla leve. Barna lesz a tojás a fekete teától vagy a kávétól. A zöld szín csalánlevél, petrezselyemlevél főzetével érhető el. Kéket lencse főzetével vagy bodzabogyóval festhetünk.

Ha mindezekre nincs már időnk, jó minőségûek az üzleti festékek (az olcsóbbak jobbak), használati utasítást is találunk rajtuk. Ne feledkezzünk meg a szalonnáról, szép selymes fényt ad a tojásnak.

 

Kifújt tojás

Ha dísznek akarjuk a tojásokat, fúrjuk ki őket mindkét végükön egy hegyes késsel (nagyon óvatosan, inkább csak ütögessük, amíg beszakad a héja), fújjuk ki a tojások belsejét egy nagy levegővel. Mossuk ki a kifújt tojások belsejét, mert másképp megbüdösödnek. Egy napig hagyjuk száradni őket. Az ilyen tojás hurkapálcára szúrva bármivel díszíthető, száradás után egy hosszú tûvel átfûzhetjük, és fel lehet akasztani, tojásfûzért is készíthetünk belőlük. Nagyon szép ablakdíszek!

 

Hímes tojás

Az igazi hímes tojás úgy készül, hogy az írókát(egy levágott toll fába erősítve) felmelegített viaszba mártogatva rajzolják fel az ősi motívumokat, majd festőlébe teszik az így telerajzolt tojást. A megfestett tojásokról lekaparják a viaszt, és láthatóvá válik a rajz, mert a viasz helyét nem festi meg a festék. Ha nincs viaszunk sem írókánk, hipóba mártogatott fogpiszkálóval lemarhatjuk a festéket a már befestett tojásról. A végeredmény ugyanaz, mint a hímes tojásnál, csak ez a tojás nem ehető.

 

Berzselt tojás

(levélrátétes tojás)

Nálunk nem használják ezt a szót, de a technika ismert: apró leveleket (nincs is nagyobb ilyenkor tavaszszal) kell felerősíteni a tojásra cérnával, vagy még jobb egy már nem használt harisnyába kötni a tojást. Minél szorosabb a kötés, annál érdekesebb lesz az eredmény, látszani fog a levélke apró erezete (legszebb a büröklevél). Hátránya, hogy a harisnya elkötése is látszani fog a túloldalon.

 

Ragasztózás

A matricás, szalvétatechnikás tojások már a mai ember leleményességét (és kényelmét) tükrözik. A matricát tegyük inkább fehér tojásra. A szalvétából kivágott motívumot válasszuk le a többi rétegtől (csak egy rétegû legyen, mert másképp leválik a tojásról). Papírragasztóval is felragasztható, de szalvétaragasztóval fényesebb. A ragasztóval bekent tojást forgathatjuk mákba vagy színes papírdarabokba. Inkább kifúrt tojásra tegyük, mert állandóan hullni fog róla az ünnepi csillogás.

 

A tojáspatkolás

Na erről majd máskor…

 

 

Jagos Helén