Egy szálfa nem erdő – erdősítési kezdeményezés Érmelléken

Aki erdőt akar látni a jövőben, az még ma ültessen egy fát, mert az erdőterületek rohamosan fogynak. Egy szálfa nem erdő, tartja a közmondás.

Az erdősítési munkálatok célja az eltűnt erdők újratelepítése vagy új erdőterületek létrehozása a természet megóvásának érdekében. A kitermelt, kiirtott, letarolt erdőterületek újratelepítésére fiatal facsemetékkel akkor van szükség, amikor ezek a területek nem tudnak természetes módon regenerálódni, vagyis a terület nem erdősödik be újra saját magától.

Erdősítést végezhetünk olyan területeken is, amelyek nem alkalmasak egyéb mezőgazdasági célra, ilyenek például a mocsaras, vizes területek, meredek lejtők, domb- és hegyoldalak, ahol fennáll a földcsuszamlás veszélye.

A mocsaras, vizes területek erdősítésére olyan fafajtákat kell keresnünk, amelyek kedvelik a vizet, mint például a különböző nyárfa-, fűzfa- és égerfafajták. A szárazabb, terméketlenebb, meredek területekre pedig ültethetünk különböző lombhullató fajtákat, mint a tölgy, cser, akác, kocsányos tölgy, nyír, fekete-amerikai dió (kókuszfa). Magasabb dombvidékek és hegyek esetében pedig a tűlevelűek ajánlottak, mint a lucfenyő, jegenyefenyő, simafenyő, feketefenyő, erdeifenyő stb.

Hogyan történik az erdőtelepítés?

Erdőgazdálkodás szempontjából tehát többféleképpen végezhetünk erdőtelepítést:

– erdősítés olyan területeken, ahol még egyáltalán nem volt erdő;

– újraerdősítés: olyan területek beültetése facsemetékkel, ahonnan az erdő különböző okok miatt eltűnt: fakitermelés, erdőtűz, különböző természeti katasztrófák, viharok;

– erdősítési pótlás: az újratelepített erdők esetében van rá szükség, ahol az előzőleg elültetett facsemeték nem fakadtak meg vagy kiszáradtak és ez esetben ezek helyett új csemetéket ültetünk.

Az erdősítés megvalósításához szükségünk van facsemetékre, amelyeket megvásárolhatunk csemetekertekből, helyi erdészetektől, de akár saját magunk is nevelhetünk facsemetét.

Abban az esetben, ha saját magunk szeretnénk előállítani a facsemetéket, akkor két lehetőség közül választhatunk: magról vetés vagy dugványozás.

Azok a fajok, amelyeket érdemesebb magról vetni: akác, tölgyfajták, bükk, éger, hársfa, szelídgesztenye, nyírfa és a különböző fenyőfajták. A magról vetés esetében a magokat beszerezhetjük csemetekertekből, az erdőből vagy akár otthonról a saját fánkról is, ha erre módunk van. Direkt vetés esetében a beszerzett magokat egy külön kiszemelt területbe vessük, ahol a kikelt csemetéket addig tartsuk, amíg el nem érik a kiültetési vastagságot, fajtól és a fejlődés ütemétől függően, két-három év után.

A magok közötti vetési távolság 10–20 cm közt lehet mind a lombhullató fajtáknál  (makk, dió, akácmag, gesztenye, hársfa, nyalánka stb.), mind a tűlevelűeknél, örökzöldeknél (jegenyefenyő, lucfenyő, erdeifenyő stb.) is, természetesen attól  függően, hogy milyen méretűek a magok.

Dugványozással könnyen szaporítható fafajták közzé tartozik az összes nyárfa és fűzfafajta. A dugványokat ez esetben levághatjuk fiatalabb fákról, erre alkalmasak a korona csúcsából az egy-két éves fiatal hajtások.

Dugványozás esetében a dugványokat a felújítandó vagy létrehozandó erdőterületen helyezzük el. Ekkor érdemes a dugványokat a végleges helyükre elhelyezni, valamint plusz dugványokat is fakasztani, arra az esetre, ha a területen nem marad meg minden dugvány, akkor később legyen miből pótolni.

Erdősítési kezdeményezés

Erdészmérnöki végzettségemből kifolyólag magam is szükségét éreztem annak, hogy erdőt hozzak létre.  Így öt évvel ezelőtt kezdtem erdősítésbe egy 0,4 hektáros területen, amely eredetileg kaszáló volt, viszont elég vizes és néhol már mocsaras terület. Erre a célra három fafajtát választottam: nyár, fűz és égerfa. A nyárfák nagy részét saját magam dugványoztam, az égerfacsemeték pedig egy idősebb fa magvaiból keltek ki a beültetendő terület szélén, amelyeket átültettem a megfelelő helyre. Néhány nyárfacsemetét pedig vásároltam. A csemetekertekből megvásárolt csemetéket érdemes ősszel elültetni vagy kora tavasszal, a vegetáció beindulása előtt.

Napjainkban a fának magas az értéke, azonban kevés a becsülete. Az emberek gyakran csak gazdasági érdeket látnak az erdőben. Azt  keresik, hogy milyen úton-módon lehetne kivágni és pénzt szerezni belőle, azonban az újratelepítésre, a szükséges pótlására már nincs gondjuk.

A ’80-’90-es években az erdészetek abban az esetben, ha kitermeltek egy erdőparcellát, mert az elérte a kitermelési korhatárt, akkor azon a területen hamarosan újraerdősítést hajtottak végre. Egy kantonhoz anno 400 hektár erdő tartozott és négy erdész feladata volt ezt megvédeni.

Ez már a múlté, mára már 400 hektár erdő védelme mindössze egy erdész feladata, ami – lássuk be – nem kicsiny terület és sajnos bőven akadnak olyanok, akik illegálisan irtják az erdőt. Az utóbbi években több száz erdész szembesült halálos fenyegetéssel, 2017 óta pedig hatan életükkel fizettek Romániában, amikor illegális szállítmányokat próbáltak megállítani.

Romániában a külföldi fakitermelőcégek sorra nyerik meg a fakitermelési engedélyeket, és viszik el hazánkból az  értékes alapanyagot anélkül, hogy a kitermelt területeket valaki is újratelepítené. A gyors haszon reményében rohamosan fogynak az erdőterületek.

A jövőben a fának bizonyosan még nagyobb értéke lesz mind pénzügyi, mind egészségügyi szempontból. Tehát érdemes erdősíteni és fát ültetni még ma, mert ennek a munkának a gyümölcse hosszú távon érik be.

Még vannak erdőink, amire büszkék lehetünk, becsüljük meg, óvjuk és gyarapítsuk ezt az értéket, hogy a jövő generációinak is része lehessen az erdők nyújtotta tiszta levegőben és a környezeti szépségekben!