Nemzetközi roma napi ünnepség Székelyhídon

Ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg április 5-én a hivatalosan április 8-án ünnepelt nemzetközi roma napról a Székelyhídi Munkásklubban.  Az eseményre igen szép számmal érkeztek rokonok, barátok, ismerősök és a Petőfi Sándor Elméleti Líceum néhány pedagógusa is tiszteletét tette az ünnepségen. Az esemény főszervezője Varga Radu tanár volt, aki áldozatos munkájával mindig a roma gyerekek és a közösség érdekeit képviseli úgy az iskolában, mint a mindennapokban.

 

A kezdés előtt nagy volt az izgalom, sürgés-forgás, sok csillogó szemű gyerek várta, hogy megmutathassa tehetségét a szinpadon. Az eseményt köszöntőbeszédek sora nyitotta. Először a székelyhídi középiskola igazgatója, Hegyesi Viktor szólt az egybegyűltekhez, megköszönve a szülők, pedagógusok és a főszervező áldozatos munkáját, akik nevelik és egyengetik ezen tehetséges gyerekek útját és próbálják őket felkészíteni a majdani nagybetűs életre. Külön kiemelte a tanulás fontosságát és arra kértmindenszülőt, hogy támogassák ezen az úton gyermekeiket, hogy ők még jobban boldoguljanak, még többre haladjanak majd az életben, mint az előző generáció tagjai. Hisz tulajdonképpen ezmindenszülő álma, hogy a gyereke  valóra válthassa álmait, boldognak és sikeresnek láthassa őt. Végezetül beszélt ezen ünnep fontosságáról, a roma közösségek életében, békés és tiszteletteljes ünneplést kívánva mindenkinek. Az igazgató beszédét Varga Radu szavai követték,  aki az iskolában roma történelemre oktatja a gyerekeket, valamint iskolai és társadalmi közvetítői munkát végez a székelyhídi roma közösségben. Beszélt a roma történelemről, arról, hogy milyen kiváló mesteremberek voltak a romák, milyen kézügyességgel és zenei valamint ritmusérzékkel rendelkeztek és rendelkeznek még ma is. De valamilyen módon manapság sajnos ezen talentumokat sokan elpazarolják, pedig ezáltal válhatnának újra a társadalom megbecsült és elfogadott tagjaivá. Beszélt a nemzetközi roma napról, melyet 1971. április 8-án fogadtak el a nemzetközi roma kongresszuson, aLondonmelletti Opringtonban. A küldöttek a világ számos országából azért gyűltek össze akkor, hogy leróják kegyeletüket a holokauszt roma áldozatai előtt. A küldöttek a világkongresszuson zászlót és himnuszt választottak (cikkünk címe a roma himnusz kezdő szavai – szerk. megj.), és ekkor ismerték el hivatalosan a cigány nyelvet is. A romáknakmindenlehetőségük és a tehetségük is megvan a boldoguláshoz, csak le kell rázzák magukról azt a jelenlegi felfogást, melybe belefásultan élnek.

A beszédek után a gyerekek már alig várták, hogy színpadra léphessenek. Az előadást Rézműves Annamária és Balázs Attila dala nyitotta, akik a roma himnuszt adták elő az egybegyűlteknek. Az Ének Együttes bibliai idézeteket, vallásos történeteket és énekeket adott elő. Csodálatos hangjuk betöltötte és körbecsengte az egész termet, mintha az angyalok kórusa zengett volna fel. Sokan hitvallást tettek nemzetiségükről, büszkén felvállalva roma származásukat, hisz a romák igen fontos és értékes tagjai a társadalomnak. De mindehhez elengedhetetlen az iskola, ami nélkül nem boldogulnak az életben, ezértmindenkis beszéd az iskola fontosságára hívta fel a figyelmet. A gyerekek egy rövid színdarabot is előadtak egy óriás fiúról, akit sehová nem akarnak felvenni az iskolába, de végül egy igazgató mégis megkönyörül rajta és családján. A fiút először kétkedve fogadják az iskolatársak, de hamar megbarátkoznak vele, mert kiderül, hogy ő egy jószívű óriás.

Az esemény végére megérkezett Jeremiás Attila, a Ruhama Alapítvány képviselője is, aki beszédében méltatta a roma kultúrát és  kiemelte ezen ünnep fontosságát a roma közösségek életében. Az ünnepség egy kis teadélutánnal zárult, melyen a Ruhama Alapítvány támogatásával a gyerekek együtt fogyaszthatták a süteményeket és üdítőket, közben talán már a következő roma napi események szervezésére gondolva.

 

Ványa Blanka