Minden évben megünnepeljük március 15-ét. Feltűzzük a nemzeti színű kokárdát a kabátjainkra, s az 1848-as forradalom ifjaira, az 1848–49-es szabadságharc hőseire emlékezünk. Március 15-e a mi ünnepünk.

Mondhatjuk az együtt szereplő gyerekekkel:

„Nemzetiszín kokárdával
Ünnepelünk e napon.
Itt díszlik a szívem fölött,
Büszke vagyok rá nagyon.”
(Szepsy Eleonóra: Márc. 15.)

Hegyközszentmiklóson idén március 17-én emlékeztünk meg a forradalom kitöréséről. Szép tavaszi idő volt, nem úgy, mint anno 1848-ban, amikor esős tavaszi napra ébredtek Pest lakosai. Vasárnap délelőtt ünnepre hívott bennünket a harang, a megemlékezés harangja. Az istentiszteleten Árus Csongor László helyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét az ország kettészakadásáról. Igehirdetés után az iskolás gyerekeink játékos jelenettel emlékeztek, majd versekkel és énekekkel tették színesebbé a műsort. Elhangzott a Föl, föl vitézek, az Európa közepén, a Credo együttestől a Mert a haza nem eladó és Kis Kata Áldott e föld című dala. A megemlékezésben negyven gyerek vett részt.

„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.”
(Juhász Gyula: Március idusára)

Mi is történt 1848. március 15-én?

A bécsi forradalom hírére Petőfi Sándor és fiatal társai – akiket márciusi ifjak néven emleget az utókor – a Pilvax kávéházból elindulva az egyetem érintésével a Landerer&Hackenast nyomdához vonultak, a cenzúra megkerülésével kinyomtatták a Mit kíván a magyar nemzet? című röpiratot, a tizenkét pontba foglalt követeléseiket. Később a nemzeti múzeumnál összegyűlt tömeg a pesti városházához vonult, ahol a helyi hatóságokkal elfogadtatták a 12 pontot. Kiszabadították a politikai okokból bebörtönzött Táncsics Mihályt is.

A március 15-i események hatására V. Ferdinánd király beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába (Batthyány Lajos gróf lett az első miniszterelnök) és később szentesítette a polgári fejlődést elősegítő ún. áprilisi törvényeket, amelyeket a Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlés fogadott el. Kossuth Lajos később következőket mondta március 15-ről: „… letétetett a szabadság talpköve, a felelős független magyar minisztérium alakítása által feltétetett az alkotmány boltozatának záróköve.”


Írta: Béres Angéla