Bemutatták a Bordás Mihály több évtizedes gyűjtőmunkája eredményeit tartalmazó kötetet
Bordás Mihály Erdélyi finomságok könyve című munkáját mutatta be és méltatta Lakatos Péter parlamenti képviselő a január 24-i református templombeli ünnepi istentisztelet után. A bemutatónak szomorú jelleget kölcsönzött, hogy a szerző, a székely-csángó származású, de Székelyhidat választott szülőföldjének tartó Bordás Mihály tanár, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum igazgatója, a Belga–Román Baráti Egyesület elnöke, a református egyházközség volt presbitere, a mindenki által tisztelt és becsült közéleti személyiség sajnos nem érhette meg könyvének megjelenését, néhány hónapja tragikus hirtelenséggel elhunyt.

 

 

Lakatos Péter laudációjában kiemelte, a konyhaművészet, az erdélyi szakácstudomány szerves része a nemzeti kultúrának. Őrizni, ápolni kell, hiszen ha Bordás Mihály könyvét kézbe vesszük, időbeli és térbeli utazást teszünk; orrunkban-szánkban érezzük a történelmi korok hagyományos erdélyi magyar, székely, román, szász, sváb stb. ételek illatát-zamatát.  A budapesti Scolar Könyvkiadónál megjelent könyv érdekességének számít, hogy nemcsak recepteket tartalmaz, ismeretterjesztő munkaként is olvashatjuk, hisz eligazít a sertés, a szarvasmarha és juh húsának felosztásában, a mértékegységek hozzávetőleges meghatározásában, a tűzrakás, a bográcsfőzés, a roston és nyárson sütés, de szó esik benne a pácolás fortélyairól, az étkekhez illő süteményekről, italokról is. E könyv segítségével gazdagíthatjuk a vasárnapi ebédek vagy a hétköznapi vacsorák választékát. A szerzőről, egykori kollégájáról Holczmann Ilona tanárnő úgy emlékezett, hogy Bordás Mihályról családján, baráti körén, no meg az országjáró túrákon kalauzolt diákjain kívül kevesen tudták, hogy ínyesmester, a hagyományos erdélyi konyhaművészet szerelmese volt. A katedrán pontos, szigorú és következetes volt, úgy önmagával, mint kollégáival és diákjaival szemben is.

 

 

A könyv kapcsán egy újabb vonással gazdagíthatjuk a róla őrzött képet. Ínyesmesterként ebben a könyvben arra tanít, hogy az élet örömforrásait a kulináris élvezetekben is föl kell tudni lelni, tisztelni kell hagyományainkat és a közösséget, mely ránk hagyta az étek élvezetének örökségét is. „Legyen hát örömünkre az, hogy egy ilyen ember  emlékét őrizhetjük és örvendjünk ennek a formailag és tartalmilag remekbeszabott könyvnek – melyből az alkotás-átadás folyamatának igaz öröme is, valamint az alkotó személyiségének derűje is egyformán sugárzik” – fejezte be gondolatmenetét Holczman Ilona.

 

 

Ér hangja