„Jobbod, Uram dicső az erőtől…” (2Móz 15,6)

Megszokottá vált az egyetemes imahetek megrendezése református gyülekezeteinkben a téli időszak második felében. Az imahét Isten drága ajándéka, amit nem szabad lebecsülni, sőt a gyülekezeti tagok számára ünnep kell legyen! Áldott alkalom arra, hogy találkozzunk egymással és együtt legyünk megváltó Krisztusunkkal és tanuljunk Tőle.

A székelyhídi református egyházközségben január 28.–február 4. között tartott az imahét és nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy áldott alkalom és lehetőség volt mindenki számára a lelki fejlődéshez, növekedéshez.Január utolsó vasárnapja délelőttjén első alkalommal hirdette Isten igéjét a székelyhídi szószékről Fehérvári Ernő selymesilosvai lelkipásztor, aki a Máté evangéliuma (25,31–46) alapján hangsúlyozta, Krisztusba vetett hitünk mellett fontos, hogy törődjünk az éhezőkkel, szomjazókkal, ruhátlanokkal, jövevényekkel, betegekkel és a fogságban levő emberekkel. Krisztus iránti szeretetünket kifejezésre juttathatjuk azáltal is, hogy hogyan viselkedünk egymással.

Törődünk-e a mellettünk élővel, vagy csak közömbösen elmegyünk egymás mellett?
Hétfőn este a micskei lelkipásztor, Gavallér Lajos testvérünk szolgálatát hallgathattuk meg, aki a Filemonhoz írt „magánlevélből” fejtette ki: az igazi megbocsátás csak azok életében működik, akik a Krisztuséi. Emberi életünkben sok szorongás, félelem, elkeseredés, lelki fájdalom elmúlna, ha egymással békességben élnénk, és ha meg tudnánk bocsátani egymásnak.

Pár hónapja tevékenykedik gyülekezetünkben Oláh Krisztián magyarkéci születésű, VI. éves teológiai hallgató, aki kedd este az Ige szavai által tolmácsolta, hogy mi mindnyájan templomok vagyunk! Nem is akármilyen templomok, hiszen testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma (1Kor 3,16). Ahogyan féltjük és vigyázunk a kőből, téglából épült templomainkra, ugyanúgy kell vigyáznunk önmagunkra is, lelki tisztaságunkra, hiszen bennünk Isten lelke lakozik.

Január utolsó napján a szomszédságból, Csokalyról érkezett hozzánk az igehirdető Tokár Sándor személyében. Mi, reformátusok még a köszönésünkkel is kifejezzük, hogy mennyire fontosnak tartjuk a békességet, nem általában csupán, hanem az Istentől valót. Külön súlya van a „békesség Istentől” köszöntésnek ott, ahol az ember ennek hiányától szenved. Hajszolt életünknek pedig sokszor a lélek csendje, a belső békesség vallja kárát.

Csütörtökön Ledán M. István érköbölkúti lelkipásztor szavain keresztül érthettük meg: mindnyájunknak van egy gazdagja és van Lázárunk, szegényünk is. A jézusi példázat (Lk 18,35–43) meg akar óvni minket az elbizakodástól és az önsajnálattól, s arra késztet, hogy ne csak felfele tekintsünk, a nálunk gazdagabbakra, tehetősebbekre, hanem vegyük észre a mellettünk szenvedő szegényeket, nincsteleneket is. Egyházmegyénk főjegyzője, Bara László szolgált közöttünk péntek este, aki a „bolond gazdag” példázatából (Lk 12,13–21) kiemelte: Istenben kell gazdagnak lennünk! Valaki a tömegből nagyon csalódott, úgy érzi, hogy igazságtalanság érte, szóba sem akar állni azzal, akiről úgy gondolja, becsapta. Ennek a valakinek nincs arca, nincs neve, csak sértett igazságérzete van: ide nekem, ami jár! Ki ez a „valaki” a tömegből? Mi vagyunk, kétezer év óta újra és újra. Bárcsak meglátnánk, átéreznénk, tudatosulna bennünk, hogy a mi örökségünk nem földekben, házakban, értéktárgyakban van, hanem Krisztusban.

A családalapítás fontosságát, a házasságkötés és gyermekvállalás – mint Istentől kapott parancs teljesítését helyezte szívünkre szombaton este Illyés Sándor evangélikus lelkipásztor, aki Szatmárnémetiben és Nagykárolyban pásztorolja híveit. Mózes születéstörténetét felolvasva párhuzamot vont az akkori világnézet és a mai között. Akkor, a tiltás és halál fenyegetettség ellenére is házasságot kötöttek és vállalták a gyermekáldást a fiatalok, míg ma a szabadság és jólét világában mindkettőtől ódzkodnak fiataljaink.

Imahetünk záró alkalmán, február 4-én, vasárnap délelőtt a zsúfolásig megtelt templomban Czapp István székelyhídi születésű igazfalvi lelkipásztor ajkáról hangzott az Ige szava: „Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!” (Zsolt 106,47) Istenünk csodálatos tette az, ahogyan összegyűjti az embereket, családban és gyülekezetben, a mi részünkről pedig elmaradhatatlan az ő dicsőítése. A szolgálat megköszönése után a gyülekezet jelenlétében átnyújtottunk 3000 lejt az igazfalvi gyülekezet számára, amit tavaly gyűjtöttünk, mikor meghallottuk, hogy egy erős vihar lesodorta templomuk tornyát.
Záró alkalmunkat ünnepélyessé tette, hogy ebben az évben első alkalommal szolgáltattuk ki a keresztség szentségét. Imahetünk alkalmain énekléssel szolgált gyülekezetünk két kórusa, a Halleluja és a Híd-építők, valamint az IKE tagjai is megörvendeztettek bennünket. Ezúton is hálás szívvel mondunk köszönetet a gyülekezetünkben szolgáló lelkészeknek, Isten áldja meg mindnyájuk életét, családját és egyházépítő szolgálatát! Köszönetet mondunk mindenkinek, aki pénzbeli adománnyal, étellel, itallal, süteménnyel vagy bármi más dologgal hozzájárult az imahét megszervezéséhez és lebonyolításához. Isten áldása legyen életükön!
Rákosi Jenő esperes, lelkipásztor


Írta: Ér hangja