Újra találkozhattak, még többen, még erősebben és még jobb kedvvel a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Sportegyesülete Tonfa Szakosztályának és a székely­hídi Phoenix Sportegyesületnek tagjai. A két szervezet között köztudottan erős kötelék van, ami látszik is a több közösen rendezett táborból.

A tonfaszakosztálynak ez volt a huszadik edzőtábora, ezt az alkalmat pedig a Gyermek Jézus Szabadidő- és Sportközpontban töltötték augusztus 30. és szeptember 2. között a lelkes résztvevőkkel. A táborozók Böjte Csaba atya gyerekotthonának lakóit támogatták. Az edzőtáborban több mint száz fő vett részt, köztük a Phoenix, az Érmihályfalvi Aladin Hero Team, az NKE tonfásai, illetve számos karateedző és -tanítvány. A nagy létszám, a különböző sportok és az eltérő korosztályok ellenére viszont senki sem volt kirekesztve az akcióból, páros gyakorlatoknál keveredtek a részvevők, szabadidőben pedig mindenkinek sikerült a többiekkel kapcsolatot teremteni. Véleményem szerint ez egy csodálatos jellemvonása ezeknek a táboroknak. Mindegy hogy egy személy harmincöt éves Pestről jött rendőr, mert ugyanúgy törődik az erdélyi tizenkét évessel, mintha ezer éve szomszédok lennének. Mindenki közreműködik, a kicsi beáll a nagy mellé krumplit pucolni, a kempós segít a karatésnak tatamit pakolni vagy szemetet szedni és mindenki együtt eszik, iszik, bulizik.

Az átlagosan kétórás edzéseken a táborozók különböző önvédelmi technikákat, kyokushin és shotokan karatét, kempót és aikidót tanulhattak, na meg tonfával és késsel bánni. Ezentúl reggelente volt futás vagy vízi edzés és lehetett gyakorolni az elsősegélynyújtást is.

Bár pihenésnek tűnhet, az önvédelem minden testhelyzetben éberséget kíván

 

Ez a harmadik olyan tábor volt, amit Székelyhídon rendeztek meg, de egyszerre olyan jóra sikerült, mintha az első lenne és olyan otthonosan éreztem magam, mintha mindegyiken részt vettem volna eddig. Ahogy minden korábbi tábor végén, Guba József edző most is elmondta, „minden ember hozzon magával még egyet”, és ez idénre sikerült is. Ezekben a táborokban mindig esély van rá, hogy különleges emberekkel ismerkedj meg, legyen az egy hétéves –aki percek alatt földre visz egy fogással –vagy egy két méter magas, 50-es lábú fiú –aki favicceket mond és Cicának becézik. Büsz­kék lehetünk arra, hogy részt vehetünk ilyen táborokban.

 

Bensicz Ádám


Írta: Ér hangja