Idén is beiratkoztak a megyei kézilabda-bajnokságba Kozma Sándor testnevelő tanár tanítványai. Rajtuk kivül hat másik együttes verseng a jobbnál jobb helyezésekért: Adony, Albis, Belényes, Érszalacs, Ottomány és Szentandrás.
Kozma Sándor elmondása szerint nem lehet nagy elvárása csapatával szemben, hiszen miközben a többi alakulatok felnőttjátékosokkal vesznek részt a mérkőzéseken, addig a székelyhídiak együttese a Petőfi Sándor Elméleti Líceum fiataljaira épül.

Így nem marad más hátra mint a tisztes helytállás, ami eddig többé-kevésbé sikerült is. Igaz a győzelem még nem jött össze tétmeccsen, de a szoros eredmények is részsikernek számítanak. A mezőnyből kimagaslik a belényesi és a szentandrási csapat, ott jónéhány „nagy múltú” játékos dobálja a gólokat, de a többiek is jóval előttünk járnak. „Adony, Albis, Szalacs és Ottomány előtt vagyunk annyiban, hogy nekünk van legalább egy sportcsarnokunk, ahol heti két edzéssel tudunk készülni a meccsekre” – mondja Kozma Sándor. Arra a kérdésemre, hogy van-e arra esélye bárkinek, hogy innen feljebb kerüljön, annyi a válasz, hogy sajnos nagyon kevés. Bárki nyerje meg a megyei bajnokságot, úgysem lesz arra anyagi fedezete, hogy magasabb osztályban is megállja a helyét. Sokkal inkább arra van esély, hogy egy-egy tehetséges játékosra felfigyeljen valaki. Ugyanakkor az is köztudott, hogy megyénkben, Nagyváradon „csak” B. osztályú csapat van, így nem igazán kellenek a fiatalok.

Mindezek ellenére nagyon motiváltak a székelyhídi játékosok, ha másért nem is, de a játék szeretetéért lelküket is kiteszik a pályán, tornatanáruk és szurkolóik nagy örömére. Mi, a székelyhídi sportkedvelők pedig igenis örüljünk annak, hogy van egy helyi kézilabdacsapatunk, amelyik részt vesz a megyei bajnokságban, és látogassunk ki a hazai mérkőzéseikre biztatni fiainkat: „Hajrá Székelyhíd!”

J. Gy.