Opre, roma! – Nemzetközi roma nap Nagykágyán

Különleges roma hagyományőrző rendezvényt tartottak a Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceumban április 8-án a nemzetközi roma nap alkalmából. Az esemény mottója az „Opre, roma!”, azaz magyarul „Fel, cigányok!” volt. A maga nemében kivételes műsort az iskola IX–X.-es diákjai adták elő az ötletgazda, Lóló-Pázmán Annamária magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő irányításával.

Április 8-a 1990 óta hivatalosan is a romák nemzetközi napja. Bár az Érmelléken jelentős számban élnek cigányok, a kultúrájukkal, nemzeti értékeikkel eddig nagyon keveset foglalkoztunk, keveset foglalkoztak ők maguk is.

Ezen szeretett volna változtani Lóló-Pázmán Annamária, miután az egyik tanórán az eredetmítoszok kapcsán szóba került a cigány nép eredete, és kiderült, hogy maguk a gyerekek is sok mindent nem tudnak saját történelmükről, gyökereikről, egykori szokásaikról. Mikor először megfogalmazódott a roma nap gondolata, a diákok kissé furcsának találták, idegenkedtek tőle. Ahogy viszont az órák alkalmával tanárukkal együtt megbeszélték, hogy ez a nap róluk, az ő kultúrájukról, szokásaikról szólna, egyre jobban megtetszett nekik az ötlet, hogy legyen egy olyan esemény, amikor önmagukat adhatják.

Cigány népmesét és himnuszt is hallhattunk

A kivételes előadáson betekintést nyerhettünk a roma kultúra különböző rétegeibe, szóba került a történelmük, a színek és motívumok jelentése, hallhattunk cigány népmeséket, és természetesen nem maradhatott el a rájuk olyannyira jellemző tánc és zene sem, amit a diákok hatalmas átéléssel, szívvel-lélekkel adtak elő. Mint megtudtam, a zenéket teljes egészében a gyerekek válogatták össze a hangulatuknak, érzelmeiknek megfelelően, ezért is hallhattunk többségében olyan zenéket, melyek a fiatal korosztályra jellemzőek. Felcsendült emellett egy részlet a cigány himnuszból (Gyelem, gyelem), melyet az iskola gyönyörű hangú diákja, Balogh Gabriela Cristina adott elő cigány nyelven. A szövegrészletek és népmesék, melyeket felolvastak, különleges jelentéssel bírtak: egyrészt próbálták meghatározni a cigányság mibenlétét, másrészt válaszokat próbáltak adni a népük jellemzőire, életérzéseikre, mint amilyen a bőrszín, a vándorlás és a csavargás, a zene és a szabadság szeretete, vagy épp a kirekesztettség érzése. Ezeket a témákat egyébként feldolgozták részben a próbák ideje alatt, részben pedig magyarórán a kilencedikes tananyag részeként, ahol a tanterv az eredetmítoszok és a népek kultúrája kapcsán ezt lehetővé tette. Láthattunk továbbá a roma közösség hétköznapjaiból kiragadott életképet is, ahol szintén olyan elemekkel találoztunk, melyek a múltban, de egyes vidékeken még ma is jellemzőek e népre: a szabad ég alatt alvás és főzés vagy a kártya- és tenyérjóslás. A fiúk hanyag eleganciája, a lányok virágos blúzai, szoknyáiknak színes forgataga, valamint a felcsendülő cigány dalok a közönséget is magával ragadták.

Mindenki megkóstolhatta a hagyományos cigány ételeket

A nézők között az iskola tanárain kívül ott voltak az előadó diákok magyar és cigány osztálytársai, szülők, nagyszülők, akik érdeklődéssel hallgatták azokat a történeteket, amik nemcsak nekik, de róluk is szóltak. Ugyanakkor az idősebb rokonok arcán nem lehetett nem észre venni azt a büszkeséget és meghatottságot, amivel gyermekeik előadását figyelték. A műsor végéhez közeledve az előadásban részt vevő diákok táncra hívták tanáraikat és osztálytársaikat, pillanatok alatt igazi roma buli hangulat kerekedett, ahol nem volt szakadék tanár és diák, roma és nem roma között.

A bemutató utolsó fontos mozzanata három hagyományos roma étel ismertetése volt. Ezek a lecsó, a tépett tészta, illetve a vakarcs – vagy másnéven bodag – voltak. Utóbbi a romák hagyományos kovász nélküli lepénykenyere, melyet kemence vagy ler híján a spór tetején sütöttek. Ezeknek az ételeknek az elkészítésében is részt vettek a diákok az iskola élelmiszeripari szaktanárainak irányításával. A fent említett hagyományos ételeket a közönség is megkóstolhatta, hogy ezáltal is kicsit nagyobb betekintést nyerjünk abba a különleges kultúrába, amely bár itt van hozzánk közel, mégis nagyon keveset tudunk róla.

Fontos az elfogadás és egymás kultúrájának ismerete

Az előadás alatt jónéhány kérdés merült fel bennem, melyekre kolléganőm, Lóló-Pázmán Annamária, ennek a különleges napnak a megálmodója készségesen válaszolt. Megtudtam, hogy a magyar nyelv és irodalom mellett néprajzot is tanult, innen a kötődés és az érdeklődés nemcsak a magyar népi kultúra, hanem más népek kultúrája iránt is. Az előadással kapcsolatban elmondta, hogy mindenképp a nagyobb roma gyerekeket akarta bevonni, hiszen ők már jobban megértik, átérzik és hitelesebben tudják megmutatni a roma életérzést. Ezenkívül nem volt semmilyen más kritérium, a gyerekek önként jelentkeztek, a próbák hangulata pedig remek volt, nagyon élvezték a fiatalok és nem utolsó sorban csapatépítő jellege is volt. „Az előadás során is látszott, hogy büszkén vállalták a származásukat, ebben az iskolában nincs ellentét a cigány és a magyar gyerekek között – tette hozzá összegzésként Lóló-Pázmán Annamária. – Megtanulták egymást elfogadni, nem a származást nézik, hanem azt, hogy emberként milyen a gyerek. A műsor összeállítása során a diákok saját ötletekkel jöttek, amelyek olyanok voltak, mint a szétguruló gyöngyök. Az én szerepem az volt, hogy ezeket közös fonálra felfűzzem. Sok mindent ők találtak ki, illetve voltak spontán jelenetek is, amiket előre nem beszéltünk meg, például az egyik tánc közben a cipőlehúzás. Ettől csak még hitelesebb lett az egész, hiszen az volt a lényeg, hogy engedjék el magukat szabadon, és mutassák meg, hogy milyenek ők a hétköznapokban.”

Ahhoz, hogy több különböző nép békében éljen együtt, egymást tisztelje és elfogadja, mindenképp fontos, hogy ismerjük nemcsak saját, de egymás kultúráját és hagyományait is. A nagykágyai iskolában ez az elfogadás példásan megvalósul a hétköznapokban is, és nagyon jó volt látni, átélni, ahogy az előadás idején még inkább elhalványultak a különbségek a nemzetek között.