Az aradi tizenhármakra emlékeztek Székelyhídon

Október 6-án becsülettel, méltó módon emlékezett a tizenhárom aradi vértanú tábornokra és gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira Székelyhíd magyarsága. A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött a református templomban. Rákosi Jenő esperes Lukács evangéliumának az üldöztetés idejére szóló bíztató szavait hangsúlyozta, melyek így hangzanak: „de ez lesz nektek alkalom a tanuságtételre” (Lk 21,13). Bizonyságtevéssel ajkukon búcsúztak az élettől az aradi tizenhármak is, tanúságot téve az igazság és a hit mellett. Nem félelem volt bennük, hangzott a szószékről, hanem Krisztusról való tanúságtétel.

Az istentisztelet után a megemlékezés a templom kertjében folytatódott, ahol Béres Csaba, városunk polgármestere mondott beszédet. Beszédében kiemelte az emlékezés fontosságát, hiszen hőseink, s közöttük az aradi tizenhárom erkölcsi nagysága, összefogása, felelősségvállalása a közös cél érdekében példaként szolgál a mai nemzedéknek is. „Emlékezzünk arra, hogy a közös cél, a közös ügy érdekében az aradi tizenhármak összefogtak, együttműködtek, együtt harcoltak és haltak meg. Ez kötötte össze a szerb származású Damjanich Jánost és a magyar származású Török Ignácot vagy a polgári származású Aulich Lajost és a német főnemesi származású Leiningen-Westerburg Károlyt. A mi kis székelyhídi közösségünk is színes: kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, különböző vallások és nemzetiségek, de közös az ügyünk, a célunk. Itt élünk, itt neveljük gyerekeinket, unokáinkat, itt temetjük el szeretteinket, és itt tervezzük a jövőnket. Emlékezzünk hát itt és most hőseinkre, vértanúinkra, legyen örök példa számunkra összefogásuk, erkölcsi nagyságuk, a közös célok érdekében való felelősségvállalásuk” – mondta a városvezető.

A Búzavirág Aszonykórus dalai emelték az ünnepi hangulatot, ám nem maradtak el a Székelyhídi Férfikórus tagjai sem, akik énekükkel áldást kértek az Istentől Ákom Lajos margittai születésű zeneszerző, orgonaművész szerzeményével, melynek utolsó versszaka így hangzik:

„Adj Uram Isten derűsebb jövőt!

Harmatos rónát, gazdag legelőt!

Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég!

És legyen kék felettünk a nagy magyar ég!”

Bede Anna és Pap Regina, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjai Ady Endre és Faludy György alkalomhoz illő Október 6. című verseit szavalták el.

Tiszteletük jeléül a város és az intézmények vezetői főhajtással helyezték el koszorúikat a templomkertben állított kopjafánál. Emelt fővel távozhattunk a megemlékezés helyszínéről, hiszen az a 173 évvel ezelőtti rettenetes aradi reggel nem csak tizenhárom halált jelent, hanem magyarságunk, önbecsülésünk megerősödését.